Akinek egy angyal volt az első gyereke, a második milyen lett?

Nálunk a második gyerek egy kis ördögfióka, viszont emellé hihetetlenül rafinált és bájos. Tudatosan próbálja mindig lenyűgözni, elbájolni az embereket, és egyébként rosszalkodik. Nem kell nagy dolgokra gondolni, gyerekcsínyek, piszkálások, ugratások, de azért nehéz volt vele. Egyébként nyilván finomodott a személyiségük, de most hogy idősebbek (8-11) is megmaradt ez. A nagyobb szótlan, az iskolában sosincs panasz rá, jól tanul, jól viselkedik. Viszont ő nehezen tud beilleszkedni, egy barátja van, egy nálánál is félénkebb kislány. Előre félek, hogyha nagyobb lesz és kamaszodni kezdenek, hogy fog kiállni magáért. A kisebbik fiam pedig folyamatosan ökörködik, rosszalkodik, produkálja magát, viszont a gyerekek imádják, és még a tanárokkal is jól kijön, csak sokszor kell fegyelmezni. De van valami belülről jövő természetes bája, ami látom, hogy vonzza az embereket (fogalmam sincs kitől örökölte, mert mi férjemmel nem ilyenek vagyunk), és ezért nem haragudnak rá annyira, pedig elég sokat rosszalkodik. Őt ilyen szempontból nem féltem, biztos vagyok benne, hogy egész életében könnyedén boldogul majd az emberekkel.

Ezt csak érdekességnek írtam le, hogy azért nem kell leírni az "akaratosabb" babákat, mert bár baromi fárasztó ugrálni körülötte, amíg pici, lehet, hogy idősebb korában talpraesettebb lesz. :) Úgyhogy ez ne tántorítson el, ha szeretnétek második babát.