Mi alapján neveltek?

Én abban hiszek, hogy nincs nevelés, hanem együttélés van. A gyerek olyan lesz, amit tőled lát, nem olyan, amilyennek mindenáron formálni akarod.

Igyekszünk normálisak lenni. Nincsenek kőbe vésett elveink, nyilván van egy normális értékrendünk, ami alapján mi is élünk, vagy legalábbis próbálunk, és a gyerekeink ösztönösen ezt veszik át.

Bizonyos teljesen alapvető dolgokon kívül (pl. nem lopunk a boltból, nem kerülünk iskolát stb.), nem igazán mondható, hogy ezt vagy azt "megengedjük" vagy "nem engedjük meg." Az alapvető társadalmi normákat elvárjuk, a többit meg úgyis átveszik tőlünk.

Kislánykoromban anyukám Nők Lapjájában sokat olvastam Vekerdyt, szerintem ő erősen hatott rám, de soha nem gondolom végig, hogy na, Vekerdynek erről mi lenne a véleménye.

A gyerekeink alsó tagozatosok, jó tanulók, jó magaviseletűek, vidámak, szóval alapvetően azt hiszem, alapvetően rendben vannak, bár persze nekünk is vannak nehézségeink.

Nem lesz releváns a válaszom, mert csak egy hónapos az első gyerekem, de már most tudom, hogy nem fogok semmilyen "módszert" alkalmazni, csak a legjobb tudásom szerint próbálok reagálni és nevelni.

A terhességem elején millió + 1 dolgot elterveztem, hogy így meg úgy fogok csinálni, aztán ha visszagondolok, alig tudtam valamit megvalósítani.

Szóval már nem is ringatom magam olyan tévképzetekbe, hogy valami komplex módszert én itt végigviszek... Talán a következetesség és adott határok felállítása, amit szeretnénk megvalósítani. Ha ez sikerül, már nagy szart nem csináltunk. Mi is így voltunk nevelve, semmi csodamódszer, és adófizető, törvénytisztelő állampolgárok lettünk normális élettel és emberi kapcsolatokkal. Ha ezt elérjük, már jók vagyunk :)

Az én nevelésem arról szól, hogy betartom az ígéreteimet. A negatív és a pozitív ígéreteimet is. Igyekszem megtalálni az aranyközéputat.

Ha baj van, elsősorban nem kiabálok és nem büntetek, hanem elmondom mi volt a rossz és hogyan csináljuk másképp.

Ha hisztizik a boltban, nem fogom csak azért megvenni az ordítás tárgyát, hogy csendben maradjon, hanem kimegyünk és kint elmondom miért jöttünk ki, ha visszamegyünk és megint műsor van, hazamegyünk. Ráérünk visszamenni napi 5x is.

A neveléssel értékrendet adok át és elveket. Néhány példa:

Nem eszünk a boltban, akkor sem, ha éhesek vagyunk, mert amit még nem vettünk meg, az nem a miénk.

Nem "akármit" veszünk ajándékba egy szerettünknek, és nem is az ára a fontos, hanem hogy amikor választunk, rá gondoljunk és azt próbáljuk megtalálni, aminek Ő örülne, hogy az ajándéknak ne forintban kifejezhető értéke legyen, hanem eszmei.

A szorgalmi feladat számunkra ugyanúgy a házi részét képezi, mert a gyakorlással tanulunk a legtöbbet. Nem sietünk, a szép megoldás pont olyan fontos, mint a jó megoldás. Csak olyan munkát adunk ki a kezünkből, amire büszkén ráírjuk a nevünket is.

Minden többes számban van, mert én is, a férjem is, és a többi gyerek is így éljük az életünket, egyetértek a példamutatással.

Nem azért nem csinál valamit, mert nem engedem meg, hanem mert mi nem így csináljuk.

Nincs módszer amit beakarok majd vezetni, viszont van egy két célkitűzés amit fontosnak tartok, ilyen pl. a munka, pláne mások munkájának megbecsülése, és tisztelete.

Például ne szórja szét szánt szándékkal a moziban a popkornt mert majd úgyis feltakarítja valaki... legyen udvarias ha valamilyen kiszolgálást kap, legyen az pincér, boltos, fodrász, bármi, kezelje emberként őket és eszébe ne jusson hogy ő bármiben különb, csak mert kiszolgálja épp az az ember.

Szeretnék empatikus embert nevelni belőle, aki nem bántja a gyengébbeket, hanem segíti.

Szeretném ha örülne az apró dolgoknak is, és ne legyen öntelt, elkenyeztetett.

Ezek és ilyesmik fényében próbálom majd nevelni, kiderül mennyi sikerrel.

Példamutatás, következetesség és rend.

Ugyan még csak 4 éves a fiam, de büszke vagyok, mert a mi viselkedésünk abszolút ráragadt, erőlködni sem kellett, hogy egy okos, környezetére igényes gyerek legyen.

Asztalnál eszik szépen, önállóan elvégzi a dolgát a WC-n, szót fogad a felnőtteknek, észreveszi ha valami nem úgy van ahogy kell (pl szemét van a parkban és ki akarja dobni a kukába), köszön kedvesen, meg tud köszönni kérés nélkül mindent, sorolhatnám.

Én úgy látom, hogy egy felvett nevelési módszeren átláthat a gyerek, láthatja hogy csak ezt vagy azt akarod tanítani neki, de ha eleve olyan személy vagy, aki példát tud mutatni, akkor észre sem veszed, már jól nevelt a gyereked.

Félreértés ne essék, a család életében mindig lesz hiszti, sírás, fáradtság, veszekedés, de a nagy képet kell nézni, nem a pillanatokat.

Én szeretetre, megértésre, alkalmazkodásra, figyelemre, kitartásra, önmegvalósításra próbálom nevelni példamutatással(nem hat!), következetességgel(kicsit hat), és sok figyelemmel(egyáltalán nem hat!).

Szerintem a gyerekem olyan, aminek született, én meg bármennyire is töröm magam csak picit tudok formálni az éleken.

Utánaolvastam rengeteg helyen, a saját tapasztalataimból tanultam, szüleim rossz viselkedéséből tanultam, mások dolgaiból is tanulok, ezeket szelektálom, következtetéseket vonok le, folyamatosan alakítgatom a rendszerünk, tökéletesítgetem, csípek le egy kicsit mindenfajta nevelési irányzatból, de szerintem fix természetű gyereket kapunk, akin minimálisat lehet csak alakítani. Egy érzékeny csendes gyereket ha fejre állsz sem fogsz tudni nyitott, szerepelni vágyó verekedőssé tenni.