Anya vagy apa engedekenyebb?

Változó, vannak dolgok, amikben a férjem szigorúbb, és vannak dolgok, amikben én. A lefekvés idejéhez én ragaszkodom jobban, "sürgetem" őket, hogy menjenek fürdeni, idő van, menjenek lefeküdni, mert már ágyban a helyük, engem nem hat meg a "de még ezt meg azt akartam csinálni", mindig szólok előre, hogy már csak kevés idő van vissza, szóval tudják nagyon jól. A férjem sokkal engedékenyebb ebben, és ha esetleg nem vagyok otthon lefekvéskor, pláne ha hétvége van, simán órákkal később fekszenek le. Csak hát én többek közt azért is vagyok ebben szigorú, mert ha a férjemet megdumálják, hogy még ezt meg azt akarnak csinálni, csak még egy kicsit, még egy kicsit, akkor pont ő az, aki a végén ki van akadva, hogy már este tíz, és még mindig nem alszanak, és semmit se lehet nyugalomban csinálni még késő éjjel sem.

Evés ugyanez, én nem vagyok hajlandó mást készíteni, ha azt kapják, amit kértek (vagy nem kértek semmit, "tökmindegy" a válasz), aztán amikor előttük a kaja, akkor nem jó nekik. A férjem simán.

Viszont a "veszélyes" dolgok terén a férjem sokkal parásabb, pl. ő az, aki nem engedné őket felmászni a legmagasabb mászókára, lecsúszni a legnagyobb csúszdán, és hasonlók, én meggyőzhető vagyok ilyenekben.

A komolyabb, nagyobb horderejű dolgokban viszont mindig közösen döntünk, és ezekben nincs olyan, hogy egyikünk engedi, másikunk nem.