Milyen helyzetekben mondták neked azt, hogy te túl szigorú szülő vagy, vagy te túl engedékeny szülő vagy?

Túl engedékeny:

- nagymamám mondta többször is olyan helyzetekre mint pl. ne a gyerek döntse már el, hogy milyen frizurát vágassak neki. Vagy amikor nyáron 40 fokban meztelenül játszott az udvaron (4 éves volt ekkor), hogy ezt nem szabad hagyni. Vagy amikor az ebéd egy részét nem ette meg mert nem szereti én meg hagytam neki.

Túl szigorú:

-lányom szokta mondani nekem, mert az édesapjánál meg van neki engedve, hogy csokit egyen csokival, ebéd helyett is nyugodtan ehet chipset, éjfélkor lefeküdni aludni bőven elég stb. Amikor pedig hazajön hozzám, én vagyok a szigorú, mert hogy ezeket nem engedem neki 😃

Túl engedékeny: Anyukám mondta, mert megengedtem a lányomnak, hogy több ruha közül válasszon, melyiket akarja aznap felvenni.

Túl szigorú: Szintén anyukám veszekedett velem. Strandolni mentünk. Kb.20 perces kocsiút. Már az autóban ültünk, mikor az 5 éves lányom megszólalt, hogy kell neki a tabletje. Mondom fürödni megyünk. Erre anyukám összeveszett velem, hogy unatkozni fog a gyerek a 20 perces úton, és olyat tiltok a gyereknek, ami fölösleges.

Anyósom szerint túl szigorúak vagyunk. Kb. minden miatt. Miért nem engedtem kiskorában a gyereknek, hogy ebéd előtt csokit egyen, hiszen az "egészséges", ha azt mondom, egy dolgot választhat a boltban, miért nem engedek kettőt, miért ragaszkodom ahhoz, hogy eljárjon edzésre (amit egyébként imád, de néha szívesebben maradna itthon gépezni, ha hagynám). Miért nem engedtem suliidőben egész délután a telefont nyomkodni, hiszen "szegény olyan fáradt."

A szüleim szerin viszont túl engedékenyek vagyunk. Szintén mint anyósom, kb. minden miatt. Babakorukban nem hagytam őket sírni, szoptattam éjszaka (ami egyenesen botrányos, tanulja meg már újszülött korában, hol a helye). Miért engedtem a kicsinek, hogy abbahagyja a tornát, amit utált. Miért nem fektetem le őket 8-kor aludni. Túl sokat hagyom őket kütyüzni (ez egyébként sajnos igaz, bár, mint fentebb írtam, anyósom szerint meg túl szigorú vagyok a kütyüzésben, szóval így legyen okos az ember.)

Túl engedékeny: 30 max 40 percenként ébred a gyerekünk az első 2 évében, hagyni kell sírni, te is leszoktál az éjszakai bőgésről 2 hét után.De amúgy egy idő után elismerték, hogy tényleg jobb volt így, meg értetlenkedtek hogy miért ilyen rossz alvó az amúgy mozgékony gyerek.

Túl szigorú: Adj már neki néha csokit,hagyd hogy szétszedje a konyhát, had dobál szét a játékait stb..stb.Sokat vagyok egyedül vele hetekre,egy két hónapra, így amit nem tartok hosszabb időn keresztül vállalhatónak azt nem engedem vagy szabályok vannak hogy lehet csinálni.Ettől függetlenül a ház estére egy atomrobbanás helyszínére emlékeztet, szóval túl nagy rend soha sincs:D

Anyósom szerint túl engedékenyek vagyunk (mindenért) : miért nem tömjük meg, ha nem akar enni, miért hagyjuk hisztizni/ne adj isten még meg is vígasztalom, miért nem vágok inkább a fenekére, hogy megtanulja a rendet (1,5 éves). Miért nem fogom le, ha mocorog a széken/kanapén, mert meg kell tanulnia nyugodtan ülni.

Szüleim szerint meg néha túl szigorúak vagyunk: miért erőltetjük a reggelit/ebédet, ha nem akar enni. Miért tartjuk magunkat a megszokott napirendhez,miért nem engedjük, hogy egész nap tévézzen...szóval nem egyszerű!