Hogyan bírkóztatok meg magatokban azzal, ha nem olyan nemű lett a gyermeketek, mint amire számítottatok?

Maximum amikor megszületik ez a csalòdottsàg elmùlik.

Volt egy vetèlèsem, az utàna lèvő baba 12. heti genetikai ultrahangjàn kb. meg sem hallottuk, amikor a nemèt mondtàk, csak arra tudtunk koncentràlni egèszsèges-e.

Hát, ismerek olyat, aki minden terhességénél bőgött, mert fiút mondtak. Addig próbálkoztak, míg egyszer nem lett lány. :D

Bizonyos szint fölött nem érzem ezt normálisnak.

2 húgom van, és valahogy sosem vágytam sem fiú tesóra, sem fiú gyerekre. Kifejezetten lányos lányok vagyunk, mindhárman sok barátnővel, stb.

A férjemmel is màr a megismerkedésünk kezdetétől mindig valahogy egy lánygyermekről beszéltünk. A neve is megvolt😄 így visszagondolva nagyon furcsa, csak azért mosolygok magunkon.

Aztán mikor várandos lettem a legelejétől éreztem, hogy kisfiam lesz, persze sokáig reménykedtem, hogy majd az ellenkezőjét fogják velem közölni.

Az én esetemben van még annyi csavar is, hogy nálunk a 12.héten felmerült hogy esetleg kéne még 1-2 vizsgálat, mert az egyik eredmény nem volt épp tökéletes az uh-on, és tutira akartunk menni hogy egészséges. Na gondolom mondanom sem kell, hogy napokig bőgtem..nagyon kikészültem. Onnantól úgy éreztem hogy teljesen mindegy hogy mi lesz és még hibáztattam is magamat hogy elvárásaim vannak, holott ez a kis lélek csupaszívvel jött közénk és sose lenne szabad azért szomorkodnom mert épp nem olyan nemű mint amire vágynék. Persze aztàn kiderült hogy egészséges és a prena tesztbôl már tutira tudtuk hogy kisfiú. Nagyon örültünk, hogy megnyugodhatunk, viszont egy ici-pici csalódottság mindennek ellenére azért sajnos akkor is volt bennem/bennünk. Igaz ezt a férjem sosem mondta ki, de talán jól éreztem rajta.

Egyébként ahogy elkezdtünk babaholmikat venni, berendezkedni a kisfiunk születéséhez, úgy múlt el folyamatosan ez a kissé kellemetlen érzés belőlem/belőlünk.

Végül 2019 január végén született meg a mi legnagyobb kincsünk, aki be kell valljam tökéletes. Nála szebbet, jobbat, okosabbat el se tudnék képzelni.

Se magunknak, se úgy általában-tudom, kicsit se vagyok elfogult😅

Az elejétől kezdve annyi élet, és értelem, és szeretet van ebben a kisfiúban hogy hihetetlen. És néha csak nézem és csodálom hogy tényleg mennyire kivételesen szép gyerek. Amúgy arról nem beszélve hogy 3 hónapos koràtól a mai napig 90%-ban végigaludta az éjszakákat. Egy huncut, humoros de közben nagyon kis zsivány és nagyon okos kisfiú.

Nem hogy nem bánom, hogy fiú lett, soha semmiért nem cserélném el. Pedig anno, amikor még férjnél se voltam, el se rudtam képzelni mi lenne ha fiam lenne. Ma meg már mást nem tudok elképzelni.

(Az egyik húgom mindig is 2 fiút akart, mikor ezt először elmondta úgy néztem rá mint egy ufóra🤪)

Nálunk egyébként lassan aktuális lesz a tesó kérdés, és hogy őszinte legyek a mai napig vágyom rá hogy kegyen egy kislányom is, ha erre gondolok. De ma már én is és a férjem is ugyanúgy örülnénk egy ujabb kisfiúnak, sőt viszonylag sokszor beszélünk is róla hogy lehet hogy aztán így lesz. Lehet hogy maradna egy pici hiányérzetem de hiszem és tudom hogy idővel elmúlna és ugyanolyan boldog és büszke anyukájuk lennék.

Meglátjuk.

Minden esetre kérdező, drukkolok hogy olyan nemű babád legyen amit szeretnél, de megnyugtató hogy a legtöbben hozzám hasonlóan éreznek és ez talán téged is felvidit kicsit.

Sok sikert :)