Van olyan nő, akinek nincs és nem is akar gyereket?

Én is mindig így érzem. Bár én tizenéves korom óta tudom, hogy nem akarok, kisebb koromban sem szerettem a gyerekeket de akkor még nem igazán tudatosult bennem hogy ez választás is lehet (kisvárosban nőttem fel, ahol mindenki szült mert "kellett") így akkoriban inkább rettegéssel gondoltam rá, hogy majd nekem is ezt kell átélni. Aztán ahogy nőttem és kinyílt a világ, rájöttem, hogy nincs "kell". Akkor valahogy megkönnyebbültem, megnyugodtam és azóta is így érzek. Belegondolok, hogy mivel jár a gyerek (a terhességet, szülést még csak bele se veszem) és elönt a megkönnyebbülés, hogy nekem nem kell ezzel foglalkoznom.

Ja és érdekes módon akikről tudom, hogy tényleg akartak gyereket és nekik ez kellett a boldogabb élethez, azok sohasem tukmálják és sohasem kérdezgetik, hogy meggondoltam-e már magam. Csakis azok, akiknek becsúszott vagy meggondolatlanul bevállalták és most legszívesebben visszacsinálnák az egészet csak ugye azt ciki bevallani.