Egyedülálló anyukák hogyan boldogultok?

Nem magamról csak a legjobb barátnőmről tudok momdani dolgokat.

Ő 3 éves korától neveli egyedül a gyereket. Nem mondhatom, hogy egyszerű volt, vagy egyszerű most. Elég nagy vita volt köztük, amikor elváltak, de a gyerek miatt rendeződött a viszony ezalatt a 2 év alatt közöttük.

Az apa sokat segít, heti rendszeresség viszi el a gyereket, éjszakára is, lehet rá számítani. Ettől függetlenül a szürke hétköznapok a gyerekkel a barátnőmé, mindennel azonnal nem is akarja nyilván hívni volt a férjét.

Én rajta azt látom, hogy megbánta a válást. Sok esetben nincs más megoldás, de a kezdeti nagy szabadság után, neki nem lett jobb a helyzet.

Én egyedül nevelem a kisfiam,aki 13 hónapos. Már 9 hetes terhesen elhagyott az apja, így igazából fogalmam sincs milyen az ,ha nem egyedül nevelem. Szerencsére jó a gyedem és a munkám is olyan, hogy bármikor tudom csinálni. Csak fél - 1 órákra kell elmennem vagy jönnek hozzám és addig anyum jön át vagy viszem én. De ha nem lenne segítségem is megoldanám és nem tervezem bölcsibe adni.

Az apja nincs képben,jófejségből küld annyi pénzt, amiből veszek 2 csomag pelust kb. De nem látogatja,nem is beszelünk igazán. Oke nálunk más a helyzet. Tényleg semmi köze hozzá,mivel 1 percig sem volt vele. A sztori annyi ,hogy 25 év ismeretség majd 5 év kapcsolat után mikor tervezetten teherbe estem,ő meggondolta magát én pedig nem őt választottam hanem a babát. És életem legjobn döntése volt. Hogy késobb mit tegyek,arra felkészített egy gyermekpszichológus