Egyedülálló anyukák hogyan boldogultok és hogy megy a társkeresés?

Hál' Istennek itt van a családom, velük vagyunk, ez kifejezhetetlen szerencse és könnyebbség.

Cserébe a társkeresés egyáltalán nem megy. Én már gyerek előtt sem voltam népszerű, szóval ez várható volt, hogy gyerekkel már tényleg nem fogok kelleni a kutyának sem. Azaz nyilván a neten nyomulnának mindenféle problémás, beteg alakok, 20-30 évvel idősebbek, de ennyi. Élőben eleve csak házas vagy élettársi kapcsolatban lévő apákat ismerek meg, tehát még csak lehetséges jelölt sincs...

Tök véletlenül sikerült belebotlanom a jelenlegi férjembe. Nem kerestem partnert. Előző házasságomból már volt két fiam, ők akkor 2 és 6 évesek voltak.

Hosszú és rögös volt az út, de én szerencsés vagyok.

Amúgy nagyon hamar lehet szex partnert találni, főleg fiatalokat 😅

Nehéz volt.

Engem rengetegen akartak, de vagy csak szexre, vagy az ellenkezője, már az elején úgy rám telepedett némelyik, és 1 hét után tervezgetett, hogy visszavonulót fújtam.

Igaz amúgy, hogy inkább a fiatalok voltak, akik betaláltak. Kedves férjem is ezekből került ki. Utólag visszanézve, ő is a fentebb említett stratégiát művelte, de ügyesen, mert fel se tűnt, és már nem tudtam tőle szabadulni, így rajtam maradt... Így jártam.