Milyrn gyakran érzitek, hogy rossz szülők vagytok?

Sosem....

Miért lennék rossz anya?!

Azért mert sokszor fáradt vagyok, vagy azért mert néha elfogy a türelmem?

Megkap mindent a tőlem telhető módon. Segítem, szeretem, törődök vele, óvom, védem... ennél többet nem tudok tenni....

Nyilván van, hogy elszakad a cérna, vagy elfáradok és bőgök egy sort, vagy nemet mondok neki valamire. De nem azért mert rossz anya vagyok, hanem mert ilye az élet....

Most komolyan azért pontoztok le, mert nem tartom magam rossz anyának?

Lehet nem tökéletes amit csinálok, meg követek el hibákat, de szeretem a fiam, és mindent megteszek ami tőlem telik, mégha az ilyen tökéletlen is.

És mivel minden tőlem telhetőt megteszek, nincs bűntudatom semmi miatt. Nektek se kellene legyen.

Ti is jó anyák vagytok, biztos vagyok benne.

Nem tudom mire jó mártírkodni ezzel is.

Én nem tudom, sokan vannak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, mégis egy munkahelyen elbocsátanák őket, mert egyszerűen nem elég, amit nyújtani képesek maxon sem. Aztán sokan vannak, akik sokat hibáznak, de azt hiszik az rendben van.

Nekem ha valaki azt mondja, mindent megtesz, az ugrik be az ördög pradát viselből, ahogy a kiscsaj nyafogott, hogy sok a munka, de valójában nem tett meg mindent. Mikor mindent megtett, előre gondolkozott, utána nézett, tervezett, utánaolvasott, akkor viszont már remekül álltak a dolgai(csak ráment minden más az életében).

Szerintem az anyaság is ilyen. Ha valóban rákapcsolsz, jó anyának érzed magad, de nem egészséges, ha minden a gyereked(vagy az életed egy területe) körül forog.

Én ezt érzem, van, hogy hibázok, naponta. Ha az anyaság munkahely lenne, kirugnának, mert hatalmas az elvárás, aminek csak akkor tudnék megfelelni, ha minden mást hanyagolnék. Nem akarok érte mindent hanyagolni, tudom, hogy nem csinálom a legjobban, nem is akarom a legjobban csinálni, csak annyira jól, hogy az életem többi része ne menjen rá.

Nem tudom, én velem biztos baj van, és nem azt mondom, hogy ez a jó, de én nem érzem különösebben a felelősség vagy a bármi terhét, nem is tudok ennyi elvont fogalmat összerendezni a fejemben, talán az alvásmegvonás tehet róla.

Nekem a teendőket nehéz összeszervezni, folyton rohanok, egyrészt mert béna háziasszony vagyok, másrészt mert sok plusz teher van rajtunk. De ez egy más téma.

Amikor ezeket az írásokat olvasom, összezavarodom, hogy vmi alapvető infókat nem tudok vagy nem veszek számításba. Vagy fiatal a gyerekem (másfél éves)? Vagy nem tudom. Mondjuk mi mindketten a munkank kapcsán is èletekért feleltünk, és már sok éve "túl vagyok" azon a traumán, hogy ha elrontok valamit vagy csak nem időben jön a jó ötlet, akkor meghal vki.

Nem tudom. Csak tényleg szerintem senki nem rossz anya itt, és mégis folyamatos szenvedést él át, hogy az. Ezek nem akkora horderejű dolgok hogy pl 4 vagy 6 hónaposan táplálódik hozzá vagy kapott-e a popójára vagy inkább sarokban áll. Inkább izles kerdése sok minden. Ezek a gyerekek mind szerencsések, legalább tűrhető módú, fejlett világbeli, a nevelésükben motivált szülők gyerekei.

Azért utolsó, mert még csak gondozod, egy másfél évest nem nagyon lehet nevelni..

Abban a korban csak türelem kell rengeteg.

Olyan 3 felé, mikor gondolkozni, mérlegelni kezd, mikor iszonyú fontos lesz a következetesség, mert a hosszútávú memóriája fejlettebb, mikor már "nagyobb" és többet vársz/várnak tőle, akkor kezd nagyon nehéz lenni. Nálam 2,5-3 között volt a mélypont, ott csaptam a fenekére és volt, hogy szidtam, aztán összekapartam magam.

Kicsiként könnyű volt, még nem képes rá, majd megtanulja, aztán jönnek a határidők, még nem beszél, még nem szobatiszta, már nem szabadna üvöltenie, el kellene kezdenie felvenni a zokniját egyedül, inni egyedül, enni tisztán, nem odacsapni, osztozni, szabályokat betartani, felnőttet követni, enni étkezéskor, nem felállni az asztaltól, nő a nyomás, na ott lesz rohadt nehéz.

Előtte néha azért volt lelkiismeretfurdalásom, hogy vagy nem tudom miért sír, vagy nem tudom elég gyorsan kielégíteni az igényét és hagyom "szenvedni". Azzal együtt lehet élni.. 2,5től, ha kiakaszt mert elveszi más játékát és oda akar csapni, ha más venné el tőle, és ezért akadsz ki, akkor egész más..

Mert már látod az értelmet, a logikai gondolkodást, és mégsem csinálja. Látod, hogy érti, tudod, hogy tudja mit kellene, de nem csinálja! Ne ez a kiakasztó, legalábbis engem mindennél jobban megviselt.

Nekem akkor se lesz attól valaki jó anya, ha mindent tökéletesen csinál, meg maxon pörög a gyerekeiért. Nekem attól lesz valaki jó anya, ha szereti a gyerekeit. Emiatt nekem fura, hogy valaki rossz anyának tartja magát.

A rossz szülők nem szeretik eléggé a gyerekeiket.