Mi lehet a baja a feleségemnek és hogyan lehetne ezen túllendülni?
Szülése óta úgy viselkedik, mint egy 5 éves kislány, és olyan, mintha 2 gyerekem lenne. Hisztizik, sír, egész nap csak néz ki a fejéből. Amikor kérdezem hogy mi a baja, nem mondja el, csak bizonyos időközönként kifakad. Az a baja, hogy szülése után folyamatosan beszólogatott neki és bunkózott néhány nővér, pedig ott a kórházban nem mondta, csak miután hazajöttünk. Ezen pár hét alatt túl is lendült. Sírt, hogy ő nem akar menni varrat szedésre (gátmetszés miatt), mert fájni fog neki, és úgy kellett neki könyörögni, hogy szálljon be a kocsiba, aztán amikor odaértünk, akkor meg azért kellett könyörögni, hogy szálljon ki a kocsiból.
Azóta minden rosszabb lett. Nem akar a gyerekkel se lenni, csak ha nagyon muszáj. Pl.: szoptatás, de azt is sírva teszi. Nem a mártírt akarom játszani, nem vagyok az, de én vagyok állandóan a gyerekkel. Fürdetem, altatom, simogatom, stb. Ha nem etetni kell, általában én kelek hozzá, és nem akarom a szentet játszani (bár ez nagyon úgy hat, de nem), de munka mellett nehéz, és még azt is elvárná, hogy én etessem a picit, ha tudnám. Fejni meg nem akar. Azt mondja, hogy már nem fáj neki a szoptatás, de akkor se akarja.
Azt sem mondhatja, hogy egyedül van egész nap és mindent neki kell csinálnia, mert nem. Ha nem vagyok otthon, vagy a húgomat vagy a nővéremet áthívom, hogy legyen egy kicsit vele. Szinte mindenki többet törödik a babával. Beszélgettem vele, hogy menjünk el pszichológushoz, vagy valami, még azt is felajánlottam neki, hogy én is elmegyek vele, ha egyedül fél. De nem. Ő nem akar. Mondtam neki, hogy hosszútávon ez így nem mehet tovább (nem az, hogy én foglalkozok a picivel, hanem az, hogy sír és nem csinál semmit, meg mindenért könyörögni kell neki), de valahogy tesz rá magasról. El is idegenedett a világtól, sehova nem megy, pedig hívják. Én is mondtam neki, hogy menjünk el valahova sétálni vagy együnk egy fagyit, de nem. Nem jön.
Ennél jobb nem tudok lenni, ennél többet nem tudok érte tenni. És kicsit már bele is fáradtam, nem hagyja, hogy segítsek és segítsenek rajta.
Nem, nem rúgtam bele, elhiszem, hogy beteg. De nehogy már a kérdező legyen minden rossznak beállítva, amikor rohadtul empatikus a feleségével. A felesége mégis mit vár? Mit csináljon a férj? Babusgassa élete végéig? A férj segíteni próbál, de ő ide sajnos elég kevés. Ide pszichológus kell, amihez a drága nagyságosasszony nem óhajt elmenni. Ha annyira nagy lelki baja van, és nemcsak sajnáltatja magát, akkor miért nem megy el pszichológushoz? A kérdező felajánlotta neki, hogy elmegy vele pszichológushoz, az se jó neki. Mit kellene csinálnia, de most őszintén?
És szeptemberben mi lesz őnagyságával, amikor a férje testvérei iskolában lesznek? Mi lesz a gyerekkel? Éhen döglik, csak mert anyucinak szülés utáni depije van, és nem akar foglalkozni a gyerekkel, és nem akar pszichológushoz menni? Azért gondolkozzatok már! 3 hónapja csinálja ezt a kérdező. Sok nő abba belebolondul, hogy gyereket nevel, meg háztartást vezet. Akkor a kérdező mit mondjon, ha ő ezek mellett még pluszban dolgozik is? Plusz ugye még a felesége hisztijeit is kivédi. Anyucinak kellene elmenni pszichológushoz, nem apucinak empátiát gyakorolni, mert úgy gondolom, kapott empátiát ebben a 3 hónapban.
21 mostmár leállhatsz. A szegénységi bizonyitvanyodat már kiállítottad.
Kérdező. Szuper. Ha a tapszer legalább picit segít, már megéri 🙂🙂🙂
Azért is lenne fontos elmennie pszichiáterhez (nem pszichológushoz) mert ilyen szintű depresszióban már általában gyógyszeres terápia szükséges, és anélkül nem, vagy csak nagyon lassan fog elmulni.
Esetleg érdemes keresni jó cikkeket, írásokat neki a szülés utáni depressziorol, meggyógyult anyákrol, szerintem az is segíthet elfogadni a pszichiáter gondolatát ha látja, hogy igen neki is ez a betegsege van, mások is járnak ebben a cipőben, és van kiút.
Egyébként szerintem se a kérdezőt, se a feleségét nem érdemes szapulni, hibáztatni, mert depressziosnak lenni is borzalmas elethelyzet és egy depresszios emberrel együtt élni is nagyon nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!