Mi lehet a baja a feleségemnek és hogyan lehetne ezen túllendülni?
Szülése óta úgy viselkedik, mint egy 5 éves kislány, és olyan, mintha 2 gyerekem lenne. Hisztizik, sír, egész nap csak néz ki a fejéből. Amikor kérdezem hogy mi a baja, nem mondja el, csak bizonyos időközönként kifakad. Az a baja, hogy szülése után folyamatosan beszólogatott neki és bunkózott néhány nővér, pedig ott a kórházban nem mondta, csak miután hazajöttünk. Ezen pár hét alatt túl is lendült. Sírt, hogy ő nem akar menni varrat szedésre (gátmetszés miatt), mert fájni fog neki, és úgy kellett neki könyörögni, hogy szálljon be a kocsiba, aztán amikor odaértünk, akkor meg azért kellett könyörögni, hogy szálljon ki a kocsiból.
Azóta minden rosszabb lett. Nem akar a gyerekkel se lenni, csak ha nagyon muszáj. Pl.: szoptatás, de azt is sírva teszi. Nem a mártírt akarom játszani, nem vagyok az, de én vagyok állandóan a gyerekkel. Fürdetem, altatom, simogatom, stb. Ha nem etetni kell, általában én kelek hozzá, és nem akarom a szentet játszani (bár ez nagyon úgy hat, de nem), de munka mellett nehéz, és még azt is elvárná, hogy én etessem a picit, ha tudnám. Fejni meg nem akar. Azt mondja, hogy már nem fáj neki a szoptatás, de akkor se akarja.
Azt sem mondhatja, hogy egyedül van egész nap és mindent neki kell csinálnia, mert nem. Ha nem vagyok otthon, vagy a húgomat vagy a nővéremet áthívom, hogy legyen egy kicsit vele. Szinte mindenki többet törödik a babával. Beszélgettem vele, hogy menjünk el pszichológushoz, vagy valami, még azt is felajánlottam neki, hogy én is elmegyek vele, ha egyedül fél. De nem. Ő nem akar. Mondtam neki, hogy hosszútávon ez így nem mehet tovább (nem az, hogy én foglalkozok a picivel, hanem az, hogy sír és nem csinál semmit, meg mindenért könyörögni kell neki), de valahogy tesz rá magasról. El is idegenedett a világtól, sehova nem megy, pedig hívják. Én is mondtam neki, hogy menjünk el valahova sétálni vagy együnk egy fagyit, de nem. Nem jön.
Ennél jobb nem tudok lenni, ennél többet nem tudok érte tenni. És kicsit már bele is fáradtam, nem hagyja, hogy segítsek és segítsenek rajta.
válasza:
válasza:Lehet, hülye ötlet, de mi lenne, ha te beszélgetnél a pszichológussal első körben? Hátha úgy is tud segíteni kicsit.
Amúgy bizonyos fokig meg tudom érteni. Borzasztó, amin végig kell menni egy szülésen, volt szerencsém 5 napig a csecsemôsökhöz is, akiknek állítom, az a céljuk, hogy a teljesen kiszolgáltatott anyukákat alázzák. Szörnyű, tényleg. Valószínűleg teljesen megzavarta a kötődését a babához, mivel szarnak érezte magát az első napokban. Ez nálam azt jelentette, hogy nem bírtam szeretni a babát, egy kis idegen volt számomra, ez óriási lelkifurdalást okozott. Csak a felelősség súlyát éreztem, és azt, hogy nem stimmel nálam valami. Titokban úgy gondoltam, hogy megbántam a gyerekvállalást. (Nálam végül sok szenvedés után császár lett a vége.)
Én nem vagyok hisztis típus, úgyhogy nem csaptam patáliát, illetve már tettem le dolgokat az asztalra, így sejtettem, hogy ha kitartok, ez majd változik, de nagyon rossz volt.
Szerintem ha őszintén beszélgethet veled erről, az jó lenne neki.
Nálam is megoldódott, imádom a fiamat, ő a legjobb dolog az életemben.
válasza:Pontosan azt gondolom, mint a 11-es. Azok alapján, amiket írtál, azt gondolom, hogy tényleg szuper apa vagy, le a kalappal előtted, szörnyen nehéz dolgod van most, nem mindenki tudna így helyt állni, ahogy te teszed.
De, és ez egy hatalmas de, lehet, hogy amiatt mert már teljesen ki vagy merülve az alvás és pihenés hiánya miatt, egyáltalán nem tudsz valódi empátiával fordulni a feleséged felé, nem akarod elfogadni, hogy nem amiatt van úgy, ahogy, mert le lenne terhelve, hanem beteg. És ez teljesen független attól, hogy mit csinál otthon. Ha egész nap feküdne az ágyban és nézné a maricsujt is beteg lenne. Szerintem azon is érdemes lenne elgondolkozni, ha már van segítség a tesóidtól, hogy te hogyan tudnál kicsit leereszteni. Mert egy mentális beteg emberrel együtt élni, próbálni segíteni rajta iszonyatos kemény meló. Tudom, volt benne részem. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy nem alszol és lényegében vagy a munkahelyen vagy otthon folyamatosan dolgozol. Szerintem ezért csökken a megértésed a párod felé, mert egyszerűen kimerültél. Remélem minden megoldódik. Persze, magától nem fog, muszáj lesz valahogy elvinni pszichológushoz legalább. Ha gondolod, nyugodtan írj, szívesen segítek, amiben tudok. (Tanácsokkal csak, szakember nem vagyok sajnos. :D)
válasza:Ha a férfi nem veszi ki a gyerekvállalásból a részét, akkor mindenki jön azzal, hogy: Hát de milyen apa az ilyen? Hagyd ott!
Fordítsuk meg a kérdést -> a nő nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, még házimunkát sem csinál, minden a fényes kis popsija alá van tolva: Hát de milyen anya az ilyen? Hagyd ott!
Ugyanúgy ezt tudom neked tanácsolni kérdező: Hagyd ott! Nekem is volt szülés utáni depresszióm, és nekem még feleannyi segítségem sem volt, mint a kérdező feleségének. Nem voltam jól, be kellett látnom, hogy nem megy egyedül, felkerestem egy pszichológust. Fél év kellett, mire rendberaktam magam lelkileg. Egyedül. A kérdező feleségének meg ott van a férje és a sógornői, nincs egyedül. Felajánlják neki a segítséget, a kérdező még pszichológushoz is elmenne a feleségével, ebből ő nem kér, meddig kéne tovább tűrnie?
Jöttök azzal, hogy nincs empátiája a felesége iránt: itt mindenki birka türelemmel van megáldva? A kérdező dolgozik, háztartást vezet és rendezi a gyereket. Jön az ősz, a testvérei már nem fognak tudni besegíteni, mert iskolába fognak járni, a babával kimarad?
válasza:Én amúgy teljesen megértem, milyen nehéz lehet ez neked (12-es vagyok). A legrosszabb dolog, ha segítenél, de nem hagyják.
Csak ez nem célravezető, hogy sajnálgatlak.
Egyébként lehet pont az kell a feleségednek, hogy egyedül maradjon a gyerekkel, és valóban meg kelljen oldania dolgokat. Mert most nem "lát" a hisztitől.
(Nem arra célzok, hogy hagyd el, csak hogy pl a sógornőid hagyják békén pár napig.)
válasza:Mennyit szokott egyedul lenni vele?
- Mindig változó, attól függ, hogy a testvéreim mikor érnek ide. 6:30-kor indulok el otthonról, a testvéreim meg vagy a fél 8-as, vagy a 9:49-es busszal jönnek be (ők falun laknak). Ők maradnak vele, hol egyik, hol másik marad vele, attól függ, ki ér rá (van, hogy anyám jön vagy az ő sógornője, unokahúga). Sosincs egyedül hagyva azt az 1 vagy 2 órát kivéve. Hétvégén csak annyit vigyáz rá, amíg megfürdök vagy elmegyek a boltba, de akkor is nagy patáliát csap.
válasza:Aki írta, hogy inkább ne szoptasson, hanem tápszerezzen: hatalmas nagy pacsi! Felhoztam neki a dolgot, hogy mi lenne ha tápszereznénk a babát, és felcsillant a szeme világa. Nem lett jobb a kedve, csak néhány percre, mosolygott is kicsit, és amikor szóba hoztam neki a pszichológust, akkor már nem azt mondta rá, hogy nem, hanem azt, hogy majd gondolkodik rajta. Most megint olyan szomorú és sírhatnékja van.
Majd írok, hogy belement-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!