Van itt, aki azért vállalt gyereket, mert "nem volt jobb dolga"? Hogy alakult az életetek? Később mihez kezdtél?
25 éves vagyok, a vőlegényem 31. A kapcsolatunkat biztosnak mondanám, jövőre lesz az esküvőnk (együtt élünk 6 éve).
Van már egy diplomám, de nem abban a szakmában szerettem volna elhelyezkedni, igazából nem tudtam, hogy mi érdekel, de abban biztos voltam, hogy nem az, amit tanultam addig. A levegőben lógni csak úgy nem akartam, így elkezdtem a jogot, de másfél évet már biztosan csúszok vele... Utána még lenne 3 év, mire szakvizsgázok. Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy kell-e nekem annyira az a dr. a nevem elé, megér-e ennyi lemondást, tanulást. Gondolkoztam azon, hogy pótfelvételivel jelentkezek valahová, de igazából nem tudom, mégis hová. Nem tudom, mit akarok magammal kezdeni. Ez 18-19 évesen még oké, de 25 évesen már nem azzal kéne teljen a napom, hogy sorozatozok, sütök-főzök és edzek, vagy családozok, barátnőzök és várom, hogy a párommal végre találkozzunk. Unom a mindennapokat, hogy ugyanolyan mind. Akár hétköznap van, akár hétvége.
Nagyon szeretem a babákat, kisgyerekeket és szeretnénk majd gyereket. Arra gondoltam, hogy ezt előbbre hozhatnánk (az esküvővel együtt) és legalább amíg itthon vagyok vele, addig lekötöm magam és talán kitalálnám, hogy utána mihez kezdenék (ha oviba, iskolába megy majd).
"Mert nem keresnék vele annyit, amiért megérné napi 8-9 órát távol lennem itthonról. Szóval inkább ez, minthogy legyen egy alulfizetett munkám és mellé folyamatosan fáradt legyek, ne legyen időm semmire."
Ellenben majd a gyerek mellett mindenre lesz időd és nem leszel fáradt :-) És természetesen a busásan fizető állások majd mind arra várnak, hogy 30+ évesen téged felvegyenek milliókért 8 órában, nulla munkatapasztalattal és legalább egy gyerekkel...
Én a 35-össel értek egyet, kérdező. Te a szüleidből indulsz ki talán (csak tipp), akik befutott ügyvédek vagy bírók vagy ilyesmi, és rengeteg pénzt keresnek, de, gondolom, nem onnan indultak. Mindenki nulla tapasztalattal vagy gyakornokként kezdi, és olyankor bizony még nincs túl nagy fizetés. Kár, hogy a helyzetedre így irigykednek sokan, próbálj nem foglalkozni vele, mondjuk tényleg irigylésre méltó az anyagi biztonság, én is örülnék neki, ugyanakkor nehéz helyzetben vagy más szempontból, mert nem érzékelhető nálad semmiféle motiváció. A gyerekvállalás nem hobbi vagy időtöltés, az nem olyan, mint az első szakod, amit elvégeztél, de végül is rájöttél, hogy mégse érdekel. A gyerekvállalás egy életre szóló felelősség, de minimum 18 évre (ha továbbtanul, akkor tovább), és tudom, hogy sokan nem látnak túl a "babázáson", ami tényleg állati szórakoztató tud lenni, lehet dajkálni meg öltöztetni, de aztán megnőnek, és egy dackorszakos vagy egy ovis már fele olyan szórakoztató sincs, nem is beszélve egy kiskamaszról.
Nagyon kellene neked valami, ami motivál az életben, méghozzá önjogon, olyasmi, amit te érsz el, te csinálsz, saját magad saját magadnak, és teljesítmény, amire büszke lehetsz. Tényleg nehéz úgy, hogy nincs anyagi jellegű motivációd, ezt komolyan mondom, ezt nyilván nem értheti az, akinek meg csak az a motiváció. Csak nagyon nagy csapda, hogy belemész a gyerekezésbe, és aztán ott leszel 45-50 évesen, még fiatalon, és semmit nem tudsz kezdeni magaddal, a gyerekek nagyok, te meg vagy rajtuk csüngsz vagy ugyanúgy unatkozol meg sorozatozol.
Valahogy ki kellene aknáznod, hogy nem szorulsz rá a pénzre. Nem gondolkoztál még valamilyen vállalkozás indításán? Nincs valami jó ötleted? Olyan sokan vágnának bele, csak kezdőtőke nincs hozzá. Na, neked az megvan. És ha beindul és jól működik, akkor abból lehet babázni menni, és neked is lenne saját teljesítményed, munkatapasztalatod, az anyagi előnyeid is ki lennének aknázva, és gyereket is tudnál vállalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!