Van itt, aki azért vállalt gyereket, mert "nem volt jobb dolga"? Hogy alakult az életetek? Később mihez kezdtél?

25 éves vagyok, a vőlegényem 31. A kapcsolatunkat biztosnak mondanám, jövőre lesz az esküvőnk (együtt élünk 6 éve).

Van már egy diplomám, de nem abban a szakmában szerettem volna elhelyezkedni, igazából nem tudtam, hogy mi érdekel, de abban biztos voltam, hogy nem az, amit tanultam addig. A levegőben lógni csak úgy nem akartam, így elkezdtem a jogot, de másfél évet már biztosan csúszok vele... Utána még lenne 3 év, mire szakvizsgázok. Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy kell-e nekem annyira az a dr. a nevem elé, megér-e ennyi lemondást, tanulást. Gondolkoztam azon, hogy pótfelvételivel jelentkezek valahová, de igazából nem tudom, mégis hová. Nem tudom, mit akarok magammal kezdeni. Ez 18-19 évesen még oké, de 25 évesen már nem azzal kéne teljen a napom, hogy sorozatozok, sütök-főzök és edzek, vagy családozok, barátnőzök és várom, hogy a párommal végre találkozzunk. Unom a mindennapokat, hogy ugyanolyan mind. Akár hétköznap van, akár hétvége.

Nagyon szeretem a babákat, kisgyerekeket és szeretnénk majd gyereket. Arra gondoltam, hogy ezt előbbre hozhatnánk (az esküvővel együtt) és legalább amíg itthon vagyok vele, addig lekötöm magam és talán kitalálnám, hogy utána mihez kezdenék (ha oviba, iskolába megy majd).