Van itt, aki azért vállalt gyereket, mert "nem volt jobb dolga"? Hogy alakult az életetek? Később mihez kezdtél?
25 éves vagyok, a vőlegényem 31. A kapcsolatunkat biztosnak mondanám, jövőre lesz az esküvőnk (együtt élünk 6 éve).
Van már egy diplomám, de nem abban a szakmában szerettem volna elhelyezkedni, igazából nem tudtam, hogy mi érdekel, de abban biztos voltam, hogy nem az, amit tanultam addig. A levegőben lógni csak úgy nem akartam, így elkezdtem a jogot, de másfél évet már biztosan csúszok vele... Utána még lenne 3 év, mire szakvizsgázok. Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy kell-e nekem annyira az a dr. a nevem elé, megér-e ennyi lemondást, tanulást. Gondolkoztam azon, hogy pótfelvételivel jelentkezek valahová, de igazából nem tudom, mégis hová. Nem tudom, mit akarok magammal kezdeni. Ez 18-19 évesen még oké, de 25 évesen már nem azzal kéne teljen a napom, hogy sorozatozok, sütök-főzök és edzek, vagy családozok, barátnőzök és várom, hogy a párommal végre találkozzunk. Unom a mindennapokat, hogy ugyanolyan mind. Akár hétköznap van, akár hétvége.
Nagyon szeretem a babákat, kisgyerekeket és szeretnénk majd gyereket. Arra gondoltam, hogy ezt előbbre hozhatnánk (az esküvővel együtt) és legalább amíg itthon vagyok vele, addig lekötöm magam és talán kitalálnám, hogy utána mihez kezdenék (ha oviba, iskolába megy majd).
Ne azért vállalj gyereket, mert unatkozol, vagy menekülsz, abból garantáltan csalódás lesz és egy sérült gyerek.. inkább gondold végig, hogy szakmailag milyen irány lenne neked való.
Amúgy dolgozni bármikor elmehetsz iskola mellett is, nem kell otthon unatkoznod...
Nyilván a cím figyelemfelkeltő, de a probléma maga teljesen valós. Nem csak az én esetemben, többen vannak így sajnos.
Az eredeti diplomámmal nem szeretnék elhelyezkedni, ezért nem dolgozom.
Most mit mondjak, ha valós a probléma, akkor nagyon rossz ötlet. Ahogy hármas is írta, a gyerekvállalás nem egy egyetemi szak, amit kedvem szerint otthagyok, ha nem tetszik. Unaloműzőnek meg a legrosszabb döntés, ugyanis egy kisbaba egy hétig "izgalmas", azontúl meg egy rabszolgaság, amin nagyon erős anyai ösztönök meg az akarat lendít túl.
Én inkább javaslom, hogy kezdj el dolgozni. Nem, nem kell a szakmádban, csak valami rendszer legyen az életedben és hasznosnak érezd magad, mert az hiányzik most neked.
Értem mire gondolsz... mondhatjuk, hogy valahogy így voltam vele anno, persze hozzátartozik, hogy azért akartam gyereket. Nem is bàntsm meg de mellette okj-ztam és diplomáztam és baromi kemény volt. Akkor már a tesó is ott volt mert ha már van 1 gyerek akkor ne legyen a 2 kozott 10 év. Még ugy is baromi kemény volt, hogy a férjem es anyósom segített.
Mai fejjel inkább lógnék kicsit a levegoben de lehetoseg szerint most tanulj mert gyerek mellett sokaknak kivitelezhetetlen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!