Mennyi félre tett pénzzel kezdtetek bele a gyermekvállalásba?

19-es csak parodizálja itt a vetítőket :) Én remekül szórakoztam rajta :D

8. vagyok egyébként, a valóságot írtam le, nem tudom, ha egyszer a valóságra kíváncsi a kérdező, mi van rajta lepontozni való. Én 34, a párom 42 volt, amikor megvettük a lakást, igen, hitelmentesen, mert addig kuporgattunk rá, és pont akkor voltak a legdrágábbak persze. Ha valakinek ez nem tetszik, azon pont ugyanolyan jól szórakozom, mint a 19-es hozzászóláson :D

#19 vagyok

Nem parodizálok. Egész családunk az építészetben dolgozik, a telek adott volt, ezután pár papírt elintéztünk és ahhoz képest, hogy most mennyit ér, nagyon olcsón kijöttünk. Férjem orosz, az ő szülei támogattak anyagilag olyan összegekkel, ami számomra elképzelhetetlen volt régen. A szüleimtől kaptam 2 lakást, a másik hármat a férjemmel közösen vettük. Mivel a lakások ki vannak adva, így havonta csak ebből milliók jönnek be.

Elso babát várjuk, most kb kettőnknek 4 millió van a számlán, igaz albérletben lakunk, de ez hosszútávú bérlés, jo a kapcsolatunk a tulajdonossal es a vsakadjaval. Nincs autónk, a belvárosban lakunk (nekem jogsim sincs 🥴) Ennek ellenére mindkettőnknek biztos állása van es jol keresünk.

Nem tudom, kedves kérdező milyen motivációval írtad ki a kérdést, szerintem attol is függ, hogy kinek mik az igényei, pl kell-e a csilli-villi gyerekszoba, minden “felesleges” kütyü, kismillio ruha amiket valószínű nem lesz alkalma kihasználni, stb vagy pedig valaki minimálba nyomja (es most itt nem arról beszelek, hogy valakinek valóban nincsen szinte semmire kerete). Szerintem gyerekvállaláskor a csillagos ég is lehet a határ, mert minden pénzt el lehet költeni, illetve attol, hogy valaki nagyon jó anyagi körülmények között él, simán vehet pl “használt” / másodkézből ruhákat, kiegészítőket, illetve nem biztos, hogy mindenből a legujabbat / legdragabbat vásárolja meg; ugyanez igaz a kevesebb anyagi háttérrel rendelkező szülőkre is, mert lehet ők pedig minden hiper-szuper dolgot megvesznek, holott nem biztos, hogy annyira megtehetik...

Bocsánat, a végen kissé hosszúra nyúlt a válasz es kissé el kanyarodtam az eredeti kérdéstol :)

Amikor bevállaltuk, albérletben laktunk, és éppen gatyára költekeztünk ingatlanvásárlás miatt. Az elmúlt majdnem 9 hónapban lett 2,5M megtakarítás, ami nagyrészt el is ment, mert persze a kocsink megadta magát és gazdasági totálkáros lett. Van ezentúl 16 milla lakáshitelünk, 10M babaváró, amiből letudtuk a diákhitelt, a maradékot berakjuk állampapírba. Van két lakástakarékunk. Ezek mennek a hitelbe később. Ja, és van még illeték tartozásunk is.

Három hét múlva érkezik a gyerek, mindent kaptunk vagy használtan vettünk, minimális dolgokra költöttünk. Van pár havi tartalékunk, főleg a hitel miatt.

A környezetemben lévő, egyébként értelmiségi kismamákhoz képest még nagyon jól állunk, szóval mindig elképedek, hogy egyébként minden ilyen gyakoris kérdésnél olyan válaszok jönnek, hogy ihaj. Remélem ez az a réteg, amelyik kikéri magának a családtámogatásokat meg mondogatja, hogy mennyire megterhelő a gyerek anyagilag... 😉

Nekünk 1 millió van ,gyerek még nincs és nem is lesz egyelőre sajnos ,mert örökbefogadunk és várakozunk.De tudom egyszer nekünk is lesz gyerekünk.

Hitelünk nincs.

Nem tudom, miért szóljátok le azt, aki tesz félre a gyerekvállalás idejére, ez lenne a normális, nem ez a "majd megoldjuk valahogy, ha baj van" jelegű gondolkodás.

Az én szüleim is így gondolták, aztán mikor tényleg beütött a krach, éhen vègül is nem haltunk, de idegileg mindeni tönkrement. Ők is, mi gyerekek is.

Na akkor megfogadtam, hogy nullára, majd megoldjuk valahogy-mentalitással nem vallalok gyereket.