Elvált anyukák, Nektek is ilyen nehéz volt végignézni, hogy az exetek új életet kezd? Illetve, hogy neki mennyivel könnyebb?

Az nem opcio, h a szuleid utan mesz?Lehet kint konnyebben tudnal uj eletet kezdeni es segitseged is lenne.

Már most mondom gyerekét egyedül nevelőként, hogy az apjára ne nagyon számíts, ne azt tervezd, hogy na majd ő elintéz ezt-azt, hogy nektek könnyebb legyen az élet. Általában és az én tapasztalatom is az, illetve a te egyik válaszodból is az jön le, hogy eleinte még jófej, megy az ígérgetés, aztán az érdemi rész elmarad és ez egyre többször fog előfordulni. Nekem meglehetősen furcsa, hogy a négyéves gyereketek, akinek szeretnie kellene apával lenni, mivel eddig minden nap az élete része volt, most egy estét sem akar ott aludni nála, de lehet ez csak nekem fura. Szerintem apa egy idő után nem is fogja firtatni ezt az ottalvas dolgot, mert ha a gyereknek nem jó nehogy már erőltessétek (meg neki így minden estéje szabad, meg ha lesz új nő lehet ő sem nézi jó szemmel,stb...) Sőt továbbmegyek, még fél éve vagytok külön, és heti kétszer megy a gyerekhez egy-két órára, általában az idő előrehaladtával ez is csökken, hatványozottan igaz, ha képbe jön egy új nő. Nekem kisebb gyerekem van, de már most látom, hogy volt valóságalapja, mikor ezt mondogatták nekem. Ne sértődj meg, nem tudom mi a válás oka, de kicsit azt érzem, hogy túl sokat foglalkozol azzal, hogy mit csinálhat a gyereked apja, jaj de jó neki...nagyon nehéz ezt elengedni, idő is kell hozza, de túl kell rajta lépni, mert ez nem építő. Amíg ilyen érzéseid vannak (ami amúgy természetes, mert emberek vagyunk, csak nem szabad ebbe belesüllyedni) addig nem lesz változás az életedben. Amikor én megtanultam - szerintem - helyén kezelni a gyerekem apját, egyből lettek pl. jelentkezők, hogy menjünk el randizni és eddig egyik sem mondta, hogy inkább mégse menjünk el randizni mert gyerekem van, pedig az enyém kisebb mint a tied, tehát jobban rám van függve. Így én hiába vagyok vele itthon, ha valami felnőttes dolgoz tervezek, csak altatás után tudok, ebben anyukám igyekszik segíteni, vigyáz addig az unokára. Neked nincs ilyen lehetőséged, de fogadhatsz fel heti egyszer vagy egy bébiszittert, vagy van még több lehetőség is, meg lehet kérdezni ovis csoport társakat, hogy valamelyik barátjánál nem aludhat-e ott, majd visszahívjátok ti is a barátot, vagy ha neked van olyan baratnőd, akit jobban ismer őt megkérni, hogy vigyázzon rá pár órát, stb. Én biztosan nem apukának könyörögnék, kreatívnak kell lenni inkább és úgy is megoldható minden. Tudom korona alatt neked is nehezebb volt, szerintem mindenkinek, de most próbálj meg kicsit változtatni, ha belefér az idődbe és az anyagiakba baratnőkkel plusz gyerek menjetek el valahova belföldre egy hétvégére (ez akár egész olcsón is kijöhet), kicsit elterelodik a figyelmed, még úgy is, hogy ott van a gyerek.

Nem tudok semmi okosat mondani,nálunk sosem működött az, hogy apuka elviszi a gyereket. 1 éves korától neveltem egyedül, szülői segítséggel. Anélkül én is megbolondultam volna. Most már 11 múlt, már nem baj ha nem viszik el.

13: Én vagyok a gyermekgondozó apáca. Az ok-okozati összefüggés fordított: azért gondolkodom ilyen "negatívan" magamról, mert gyerekkel már senkit nem érdeklek, nem kellek. Ez élőben történő megismerkedésnél különösen látványos: amíg nem derül ki, hogy van gyerekem, addig oké, onnantól mintha elvágták volna, levegő vagyok.

Szerintem is ideje, hogy ott aludjon, nem baj az ha eleinte sír, hozzá kell szoknia 4 éves. Minden második hétvégén legyen ott. Neked dolgod van és kész. Nagyszülők nem tudják néha vállalni amúgy?

Szerintem az nem jó hozzáállás, hogy visszaviszi neked, ha sír. Te se adod tovább a gyereket senkinek, ha épp nem tudsz vele mit kezdeni. Az apjának se kéne. Engem ez a hozzáállás bosszantana nagyon. Mégcsak az apja, nem pedig random rokon, aki elviszi programra a gyereket. Vegye ki ő is a részét a problémákból is! 4 éves gyerek ha jól érzi magát valahol, általában haza sem akar jönni, szóval szerintem itt apuka nem erőlteti meg magát. Nem is tudom, hogy egy 4 évest mégis hogyan kéne szoktatni az ott alváshoz, annyira természetesnek kéne lennie. De gondolom apukának így kényelmesebb. Te is a sarkadra állhatnál, hogy ha nem is alszik ott akkor is reggeltől estig vigye el szombat vasárnap. Ha meg sír oldja meg.

Pontosan, apa oldja meg, ha sír. Ugyanúgy szülő, mint te. Gondolom nálad is van, hogy sír bármi miatt, te mégsem viszed az apjához, hogy hé, sír a gyerek, csinálj vele valamit. Ha veled van és sír, akkor az a te dolgod, ha vele van és sír, akkor meg az ő dolga. Nagyon kényelmes megoldás, hogy hetente egy-két órára elviszi szórakozni, de így baromi egyenlőtlenül oszlanak el a terhek. Azért, hogy a gyerek szeressen az apjánál is lenni, elsősorban apának kell tennie, és ha nem megy elsőre, akkor próbálkozni kell addig, amíg meg nem szokja. Nekem is négyéves a kisebbikem, egy ekkora gyereknek már sok mindent el lehet magyarázni. Attól még persze van, hogy befeszül, dacol, de előbb utóbb meg fogja szokni a helyzetet, és meg is érti, hogy apánál ettő eddig van, utána megy haza anyához. Ahogy oviba is elviszed akkor is, ha nincs kedve menni, mert dolgozni kell, úgy apához is kell menni, mert neked meg 12 nap nonstop készenlét után jár 2, amikor csak a saját dolgaiddal foglalkozol. Amúgy meg a gyereknek is szüksége van rá, hogy az apjával is legyen, és ne csak szórakozni, hanem úgy általában, a mindennapokban.