Őszintén van ember akinek a kapcsolatàt megjavította a gyerekvàllalàs?

Dettó mint utolsónál, valahogy előtte olyan gyerekek voltunk még ha nem is éreztük magunkat 25 évesnek annak, de piti problémákon tudtunk veszekedni.

Mikor megszületett a gyerek, egy életre szóló kihívás elé állított minket a sors, aminek a legjobb és legrosszabb részét is közösen küzdöttük át, nem volt soha áthárítva a másikra a "munka" nehéz része, és az örömökben is ugyanúgy osztoztunk.

Segít persze az is, hogy nagyszülőkből nincs hiány, imádják minden oldalról az unokát, így együtt is kettesben sokat tudunk lenni, illetve megmaradtunk mint férfi és nő is, nem csak mint szülők.

Én is megfogadtam még gyerek születése előtt, nem neki, magamnak, hogy sose leszek anyuka kinézetű, szerintem fittebb vagyok és jobban nézek ki, mint szülés előtt.

De kiemelem, nem volt szakadék szélén a házasságunk, nem volt rossz a kapcsolatunk előtte sem, csak nem volt ennyire stabil. Ahogy ránézek miként a fiúnkkal játszik, óriásit nő a szememben mint férfi.

30 egynehàny éves ismerösömmel csak azert maradt együtt a huszonéves parja mert "veletlen"teherbe esett a nö.

Most a mintaapà jàtsza. Nem tudom meddig tart