Más se akar gyereket emiatt?

Persze sok minden más miatt se, de a legfőbb ok, amiért nem szeretnék gyereket, az azért van, mert ismerem magam, és elképzelhetetlenül aggodalmaskodó a jellemem. Egész életemben félnék, rettegnék, hogy mi lesz a gyerekkel. Hogy egészségesen születik e meg, hogy egészségesen fejlődik e, hogy biztonságosan tartózkodik e majd az óvodában, hogy jó társaságba keveredik e az iskolában, hogy milyen lesz tinédzserként, egész életemben aggódnék hogy épp hol van aktuálisan, ha késne 10 percet valahonnan, én már beleőrülnék. Egész életem egy rettegés lenne, hogy minden rendben van e a gyerekkel, ezt pontosan tudom, mert jól ismerem magam. Inkább nem vállalok gyereket, mert ha megszeretném, onnantól örök rettegésben és aggodalomban élnék. Furcsán hangozhat, de ez van. Bennem ez egy defektus. Én mindig mindenkit féltettem, aki közel állt hozzám. Még a szüleimet is féltem, mikor nyaralni mennek valahova, hogy épségben megérkezzenek, és épségben hazajöjjenek. De ez az aggodalom nem egy afféle jó szándékú, kellemes aggódás, hanem egy pokoli terror. Szívdobogás, remegés, rossz képzettársítások, egyszóval egy nagyon stresszes esemény. Van még olyan, aki hozzám hasonlóan ezért nem akar gyereket?