Tényleg mindenkinek ilyen baromi jó az élete kisgyerekek mellett?

Még most sem ment át a lényeg, tök oké, hogy hagyod a gyereket játszani, közben elfoglalod magad, írtam, én is sokszor ezt teszem, az a hazugság, ha a fotó kedvéért azt a látszatot kelted, hogy mellette vagy, együtt játszotok, odamész, megmondod mosolyogjon a kamerába, aztán visszaülsz a padra olvasni.

Ez hamis képet ad arról, ami történik. Ha lefotózod a padról miközben bogarászik, öledben a könyv látszik, akkor teljesen rendben van, az látszik belőle, hogy ülsz és olvasol, miközben ő egyedül elvan. És ez így tök oké! Az nem oké, ha hagyod egyedül, majd felállsz és a kép kedvéért úgy teszel, mintha vele játszanál, nevetnétek, fotózás után meg megint egyedül hagyod játszani.

Nem az egyedüllét a gond, hanem hogy a látszat kedvéért úgy teszel, mintha együtt nevetve foglalatoskodnátok valamivel.

Hát nem tudom. Értem, hogy szerinted ez hazugság vagy látszat, és biztos igazad van abban, hogy vannak ilyen emberek, de ami itt le van írva, szituáció, abba ez csak bele van magyarázva.

Az is együttlevés, hogy én a matracon lazázok, a gyerek az úszógumiban, nekem ez a közösen boldogan eltöltött idő kategória. Nyugodtan lehet róla egy együttmosolygós fotót készíteni. Meg ugye emleknek fotozunk, hogy itt voltunk, nekem van évi többszáz fotóm, évente albumba rakom őket, kb havi 1-2 a FB-re is megy, de nem oda fotózok. És igen, a fotózás megzavarja egy pillanatra az élményt, csak utàna 10 év múlva akkora öröm egy kèpekkel teli album.

Meg egyszerűen nem mindenki beszélgetős, extrovertált típus, se felnőtt se gyerek.

Már több kommentben láttam mindenfelé, hogy fú az x meg az y dolog helyett inkább beszélgetne a család. De sokak meg szívesen elvannak egymás mellett, ez típus kérdése.

Persze ha feltételezzük, hogy anyuka mindig elhárítja a gyerek minden kezdeményezését, és a gyerek már meg se szólal mert minek, akkor igazad van, de azért ehhez picit több infó kellene. Meg en nem is láttam ilyen szülőt még, bár ez nem.jelent semmit.

Amúgy gondolj vissza a gyerekkorodra. Nem akkor fotóz anyu amikor baj van. Rólunk sem azok a képek vannak meg amikor a kirándulás elején a helyszínre érve anyámék a kannás vízzel takarították a gyerek ülést mert tesóm útközben elaludt és álmában még nem volt szobatiszta. És arról sincs kép, hogy egy idegen kapualjban hányok mert nem bírtam a szerpentinen való kocsikázást. Arról viszont van kép amikor odaerve mosolygva eszem a fagyim mert elmúlt a hányinger.

Minden családi úton van valami baki, hol kisebb hol nagyobb.