Mit tegyek, hogy ne stresszeljek ennyire a gyereknevelésen?

2 hetes a babám, de hamarosan férjem visszamegy dolgozni és nekem is be kell szállni az éjszakázásokba. Anyósoméknál lakunk ami tovább nehezíti hogy ennyit stresszelek. Nincs külön bejárat állandóan felmászkálnak a tetőtérbe. Férjem is egyre többet szól be ha valamit nem úgy csinálok és nagyon megváltoztak a dolgok mióta hazajöttünk a kórházból. Anyós éjszakázik vele, mert engem pihentetni akarnak. Mindent megmond hogy hogy csináljam és lecsesz ha nem olyan szakszerűen oldok meg dolgokat. Hasfájós a babánk így vannak órákig tartó sírásai. Anyatejjel le kellett állnom mert anyósom szerint attól is lehet, meg mivel a kórházban már bimbóvédővel való szoptatást ajánlottak így bezavart nagyon. Simán a cicit csak a balt fogadja el de egyáltalán nem örömforrás neki az evés. Tápszerrel meg nyugodtan eszik büfizik és nem sír már sokat. A melleim viszont nagyon fájnak, kemények így folyton fejnem kell. Igazából már rettegek mikor egyedül fogok lenni a kislánnyal, hogy hogy fogom majd tudni megnyugtatni. Félek, hogy megint olyan lesz mint a kórházban hogy egész éjjel keservesen sírt meg napközben is. Nem tudom a házimunkát elvégezni pedig mosnom takarítanom is kellene már, amit férjem sose csinálna meg. Első babánk de úgy érzem egyre feszültebb, stresszesebb vagyok és hogy én ezt nem tudom csinálni. Mintha rossz döntést hoztam volna az életemben, hogy a férjemmel találkoztam anno. Olyan mintha el akarnék egy kicsit menekülni a helyzet elől és a régi életem hiányozna. Folyton sírhatnékom is van. Szerintetek rossz anya vagyok?