Szerintetek nehéz a mai világban gyereket nevelni? Minden nevelés kérdése?

Én kifejezetten örülök, hogy egyre inkább népszerű egy gyereket valóban nevelni, támogatni, foglalkozni vele és nem csak életben tartani. Nyilván sokkal nehezebb mint ami régen volt divat, hogy van neki elég testvére majd eljátszanak meg amúgy is menjen segíteni a szülőknek dolgozni. Egy gyereket megfelelően nevelni, tehát minden egyes nap több óra minőségi időt tölteni vele, foglalkozni a lelkével, támogatni a személyiségfejlődését, megfelelően kommunikálni vele valóban baromi nehéz. Megcsinálni aztán majd csak ember lesz belőle már kevésbé nehéz feladat, sajnos sokan még mindig így "nevelnek" gyereket.

Annak is örülök, hogy sok ember be tudja már látni, hogy az ő személyiségéhez, céljaihoz, életstílusához nem illik a gyerek és inkább nem vállal mint hogy tönkretegye. Megfelelően, objektíven felmérni, hogy te és a helyzeted alkalmas-e egy gyerek megfelelő felnevelésére szerintem szintén nagyon nehéz feladat.

Én amit egyértelmű hibának látok az mindig a nevelés és törődés hiánya. Sajnos nagyon sok ember előtt nincs megfelelő példa, rosszul szocializálódtak és aki nem tudja ezt felismerni és kitörni belőle az a saját gyerekét is tönkre fogja tenni. Ez megint csak egy baromi nehéz feladat amihez sokan lusták vagy nem elég intelligensek. Még mindig sokan viszik tovább a negatív példát és nagyon rossz nevelési stratégiákat, rossz kötődési és kommunikációs mintákat.

Szóval tökéletesíteni magadat, kitörni a rossz mintából, valóban minden egyes nap minőségi időt tölteni a gyerekeddel, törődni vele, támogatni nagyon nehéz feladat. Ez mindig is az volt attól függetlenül, hogy sokan nem így tesznek. Talán annyival könnyebb ma, hogy rengeteg tudás és forrás áll már a rendelkezésünkre önfejlesztéshez például. Rengeteg segítség gyermekpszichológiából, asszertív kommunikációból stb. Aki nem lusta ilyen szempontból is felkészülni a gyerekre annak ez jócskán megkönnyíti a dolgát.

Minden nevelés kérdése-e? Hogy érted? Csak nevelésen múlik-e a gyermek jóléte? Azon is. ÉS persze nem mindegy, hogy a családban máról holnapra élnek-e, nem tudni, lesz-e minőségi, vagy bármilyen étel holnap. Mennyire egészséges vajon a baba, és így tovább...

A nevelés kapcsán meg politikai ártásnak tekintek arra, hogy egyfelől nem igazán veszik figyelembe a gyermeknevelő szakemberek álláspontjait, valamint hogy rengeteg marhaságot követel a poroszos iskolarendszer, de bezzeg azt nem, hogy középiskolában elméletben és gyakorlatban tanítsanak a kisgyermek-nevelésről... Ha rajtam múlana, akkor nem csak középiskolásoknak tanítanám, hanem a terhesgondozás alatt az állapotos anyukákat és a párjukat kötelezném legalább egy gyorstalpaló gyermeknevelési gyakorlati és elméleti képzésben való részvételre, olyanra, ahol nem a kapkodás számítana, nem az ,hogy "gyorsan kibekkelem és levizsgázom ebből", hanem direkt idpben elszórva, 1-2 havonta egy újan kis elméleti beszélgetés és vidám gyakorlati foglalkozás keretében pl egy bölcsődében és óvodában. (Ha az első 6-7 évben elég jól nevel a szülő, akkor nagy bajt legfeljebb csak olyan tényezők okozhatnak onnantól, mitn amilyenek felnőttel is megtörténhetnek pl baleset... más nemigen rontaná a szülők részéről a nevelés minőségét, hacsak nem értelmi fogyatékkal élő szülőkről volna szó.)

Ha rajtam múlana, akkor az alap szintet teljesíteni nem tudókat addig kötelezném tanfolyami részvételre, amíg meg nem értik és tapasztalják a gyakorlatban az alapokat. Ha a 8-9 hónap terhesség során nem képes valaki teljesíteni, felfogni azt, amit a többség talán néhány alkalom alatt megértene, akkor a mindennaposan szakembert küldenék hozzájuk addig, amíg a szülők el nem jutnak az alap szintre legalább.

Egy halom gyerek sorsa jó irányt venne.

Egyszóval: többek között a nevelés minősége a kulcs ahhoz, hogy a gyermek megfelelően kibontakozhasson, saját magát egyre jobban megérthesse, megélhesse, és hogy elfogadás, megértés, és lehetőleg szeretet vehesse őt körül.

Az már hab volna a tortán, ha a szülőket is lehetne pszichológiai fejlesztés alá vonni, mivel a másik kulcs a gyermeknevelésben maga a szülő lelkének, intellektusának minősége, és a traumáik / problémáik feldolgozása legalább nagyjából. Óriási erővel hat a szülő érzelmi világa, sőt, tudatalattija a saját gyerekére, amíg a gyermek nem éri el a tizedik életévét!