Szerintetek 7 év korkülönbség sok a gyerekek között?

Persze, hogy lehet előnye is a nagy korkülönbségnek! Így is lehet jókat játszani, közös programokat csinálni, csak más hozzáállást igényel, mintha a gyerekek egykorúak lennének.

Van néhány dolog, amit sajnos sok szülő elront, amikor nagyobb gyerek mellé születik a baba, és ez akár egy életre rányomhatja a bélyegét a testvérek kapcsolatára. A legfontosabb, hogy a nagyobb gyerekek soha ne érezzék feladatnak, hogy a testvérrel kell foglalkozni. Azt írod, hogy nem tudod, mennyire fogod tudni bevonni őket a kicsi gondozásába. Nagyon fontos, hogy semennyire nem kell! Ha a nagyok nyitottak erre, és szeretnének segíteni az ellátásában, vagy vigyázni rá, akkor bevonhatod őket. Persze ennek sok előnye van, mert így egyszerre tudsz foglalkozni mindenkivel. De nem minden gyerek nyitott erre, és ha kötelezővé teszik a kicsiről való gondoskodást, csak azért mert ők már nagyobbak, azzal csak rombolják a kapcsolatot.

Csak akkor vállalj harmadik gyereket, ha neked úgy is jó, ha a két nagyobb egyáltalán nem vonható be a baba körüli teendőkbe! Hiába tűnik most egyikük anyáskodónak, egyáltalán nem biztos, hogy olyan lelkesen fog foglalkozni egy valódi babával, ahogy most gondolod.

Ha pozitívan állsz hozzá, a nagyok is megszerethetik a kicsit, de ennek az a feltétele, hogy rájuk ne jusson sokkal kevesebb figyelem. A saját dolgodat is megkönnyíted, ha a nagytestvér lét előnyeit hangsúlyozod: mivel ők már idősebbek, nagyobbak, okosabbak, ezért játszhatnak vele, segíthetnek az öltöztetésben, fürdetésben, etetésben, HA SZERETNÉK, de nem kötelező. Mivel ők már önállóbbak, megcsinálhatnak dolgokat egyedül, de nem muszájból azért, mert neked nem jutna rá időd a baba mellett. Ha így állsz hozzá, minden esélyed megvan, hogy bevonódjanak a baba gondozásába, de soha ne erőltesd.

Én örülök, hogy nagy korkülönbséggel, idősebb testvérként nőttem fel. Sokmindent taníthattam a kicsinek, és sokat tanultam róla, tőle. Szerencsém volt, de sokan vannak, akik ezt nagy teherként élik meg, mert a szüleik a kicsi születése után elvárják, hogy a nagy hirtelen felnőljön, ellássa magát, és kötelességtudóan segítsen ellátni a testvérét is.

14-es vagyok. Nyilván kényes dolog, de tökéletes úgysem lesz soha semmi. Én azt sem tartom jobbnak, mikor mondjuk egy 2-3 évest elhanyagolnak a baba miatt (elkerülhetetlen) úgy, hogy az a szerencsétlen még nem is tudja felfogni, hogy ami eddig neki járt (osztatlan figyelem, törődés, szeretet), és innentől már nincs, annak mi az oka.

Egy szó mint száz, szerintem minden korkülönbségnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, ki így választ, ki úgy, de a lényeg, hogy próbáljuk minél jobban csinálni, hiszen hiba nélkül úgysem lehet.