Anyagilag mi az az állapot, amire azt mondod, már jöhet a baba?

Ezeket szerintem nagyon sok dolog befolyásolja.

A mi helyzetünk az, hogy mind a ketten diplomások vagyunk (nekem 2 is van), jelenleg a doktorimat írom, a fizetésem végre tök jó, párom hasonló, viszont nincs ingatlan, sem autó, de még jogsi sem.

Én csak azért ragaszkodom egy hitelezett ingatlanhoz gyerekvállalás előtt, mert a lakáskiadók sokszor kiszámíthatatlanok. Már 7 éve stabil albérletben élek, de ez csodaszámra megy, viszont még így sem engedi meg a tulaj hogy bejelentkezzek, így a hivatalos lakcímem 3 megyével arrébb van, gyerekről hallani sem akar.

Vannak gyerekbarát albérletek, de sehol nincs olyan, ahol aláírhatom, hogy én 5 évig innen nem lehetek kirakva ha szépen fizetek, bármikor dönthet úgy, hogy akkor jövőhéten menni kéne, mert a igényt tart a lakásra. Ez gond már bölcsödénél, óvodánál, iskolánál, EÜ ellátásnál. Az albérletkultúra még nincs annyira kiforrva itthon, mint jobb országokban, ahol még csak fel sem merül a kérdés, hogy albérletbe vállalna-e valaki gyereket, mert teljesen természetes.

Ha besikerülne védekezés mellett, akkor szerencsére tartunk már ott, hogy örömmel fogadnánk, de inkábbb még gyűjtögetünk, és duzzasztjuk az önerőre szánt összeget.

Mi úgy kalkuláltuk, hogy 1-2 évvel ezelőtt eljutunk oda, hogy megvan az önerő, de a lakásárak akkorát robbantak, hogy zokogni tudtam volna. 10 év megtakarításának, vásárlóerejének az értéke mehetett félig a kukába.

A történethez hozzátartozik az is, hogy nekem a szüleim házát elvitte a devizahitel és a butaságuk, így nekem nincs "menedék", nincs ZS terv arra az esetre, ha azonnal menni kell valahova, ha minden kötél szakad. Nincs otthonunk, és ez bennem nagyon rossz érzést kelt. Hiába élek 7 éve ugyanott Budapest szívében, nem jó érzés gyökér nélkül lenni.

Kicsit irigylem is azt, aki bevállalja albérletbe, mert szinte kivétel nélkül azt látom, hogy jól döntött nagyon is, és meg lehet csinálni, nem kell megvárni, hogy várakozva elmenjen mellettünk az élet.

Kocsihoz nem ragaszkodom, de aláírom, hogy jól jön, viszont igazából nem tétel. Egy jogosítvány 200, egy csotrogány ami elvisz a kórházba hirtelen, vagy bevásárolni az már van félmillió körül, szóval ha kell, megoldható. Nyilván nem hoznék ki egy lexust szalonból. :)

Lehet, hogy most sokan lepontoznak, mi az elso babánkat várjuk, 65nm-es albérletben lakunk BP szívében,(jo a a tulajdonossal a viszonyunk), egyikünknek sincs autója, mind a ketten otthonról dolgozunk eléggé szabadon és jó fizezéssel, illetve van félretett pénzünk. Mivel mindketten itthon vagyunk, a ferjem is 100%-ig ki fogja venni a részét a babával kapcsolatos teendőkkel, igy par hónap utan en is tudom folytatni a munkámat kicsit rugalmasabban. Sokáig éltünk kulfoldon és ott például nagyon ritka ha valakinek saját háza vagy lakása van, legtöbben albérletbe szülnek és emiatt nincsen semmilyen hátránya semmiben.

Az én részemről a családomnak van háza, amit később orokolni fogok.

Szerintem minden nézőpont es egyéni helyzet kerdese