Anyukák, nektek volt már olyan érzésetek/állapot, hogy nem bírjátok tovább?

Persze, emberek vagyunk, néha lemerül az elem. A gyereknek van apukája is, én pedig kicsit regenerálódok, amíg elviszi a játszótérre, vagy elugrom egy barátnőhöz. De ez ritka, havi egyszer van ilyen.

Ja úgy már más :/ Anyukád? Barátnő? Senki sincs aki egy kicsit levenné a terhet?

Egyedül nevelem,nincs segítségem. Sokszor van ilyen állapot,de olyankor átjön egy barátnő és ha nem egyedül viszem sétálni,máris jobb.Vagy csak egy közös kávézás..bármi apróság. Éjjel már roszabb,sokszor sírok vele de osszeszedem magam,mert össze KELL :)

Alvásidőben olvass, hímezz, sorozatozz, aludj, egyél egy tábla csokit. Ami kell. 😊

allandoan igy erzek ☹️😔

én mostanában vagyok ebben a cipőben. alapvetően jó lányaim vannak, de most valahogy nagyon rossz passzban vagyunk, folyton hiszti vagy veszekedés (3 év 5 évesek) a problémáim nincs kivel megosszam, a férjem hárít hogy neveljem a gyerekeket, anyósék addig jönnek szívesen míg esznek alszanak ka..kilnak, anyukám az egyetlen valódi segítségem de ő sem tud túl gyakran jönni. bitang nehéz, és 2 hét múlva megyek vissza melózni....de most már abban se vagyok biztos, hogy ott rosszabb lesz nekem, lehet hogy pont az kell hogy valami lekössön, mert itthon már csak feszkózom a gyerekekkel és képtelen vagyok velük játszani, a nevelésükhöz meg elfáradtam.

6: szép és jó, csak akinek nincs segítsége, annak nem nagyon létezik olyan hogy alvásidő...idejét se tudom mikor tudtam magamra fordítani azt az időt míg aludtak...ha egyáltalán sikerült őket egyszerre elaltatni :(

Jelenleg a férjemre nem szamithatok betegség (hosszan tartó) miatt, így őt is ellátom még hónapokig, a pocakban a tesó, másfél éves örökmozgó meg leszívja minden percemet. De csinálom, muszáj. A nagyik messze vannak, most gyakrabban jönnek a férjem miatt, de így is sokszor sírok éjjel, mikor mindenki alszik már. Nehéz, de túl leszünk rajta és egy bolfog család leszünk pár hónap múlva. ❤️