Egyedülálló anyukák, nálatok mikor és miért alakult ki ez az állapot?

5 éves volt a nagy, 3 hónaposak a kicsik amikor beadtuk a válást. A férjem szerelmes lett.

Anyagilag már az elejétől odatette magát. Másban csak azután számíthattam tőle segítségre, amikor elmúlt a nagy lángolás és ráért a gyerekeivel lenni.

A gyerekek nagyszüleire (apaira is) számíthatok a gyerekek születése óta. Nagy segítség, áldom érte őket és a sorsom.

A férjem lánya 12 éves volt, amikor elváltak. Ő maximálisan odatette magát anyagilag és időben.

Tény, hogy az exfeleség ezzel néha visszaélt, mert olyan dolgok miatt is odarángatta, amit az aktuális pasi vagy egy szerelő is megoldhatott volna (pl. polcfúrás, fűnyírás).

Ez úgy lett kiküszöbölve, hogy a gyerekre 95%-ban akár last minute is tudott a férjem vigyázni (5%-ban már előre megbeszélt programot nem tudott lemondani fél órával előtte), de kifejezetten az ex érdekében álló dolgokat már nem tett meg neki.

A gyerekszobában akár szerelt is, de a nappaliban a polcot már nem.

Pár évvel később pedig egyszerűen a gyerekkel volt elsődleges a kapcsolata, ha neki kellett valami, akkor telefonált, így az exfeleség lassan kiszorult a képből (gyerektartást kapta a gyerek 18 éves koráig,onnantól direktben a gyerek).

Már nem vagyok egyedülálló anya, de öt évig az voltam.

Miért alakult ki ez az állapot? Mert a fiam apja a terhességem közepétől kezdve elkezdett egyre inkább bántalmazó módon viselkedni. Először csak szóbeli megalázások, aztán próbált eltiltani a barátaimtól, mert nem kedvelte őket, így megpróbált elszigetelni mindenkitől, aki nem ő. Utána megpróbált bezárni, de olyan is volt, hogy egy idegen városban, pénz nélkül otthagyott, elment nélkülem. Az tette be a kaput, amikor belém rúgott, na akkor kiadtam az útját.

Utána valamelyest "kibékültünk", mármint beszélő viszonyban lettünk, de nem jöttünk újra össze. Gyerektartást soha az életben nem fizetett, most már milliós tartozás jött neki össze belőle (pont nem olyan régen kérdeztem meg a végrehajtótól, hogy mennyinél tartunk). Hála az égnek nem is láttam már évek óta, megsértődött és nem vesz részt az életünkben. Bár amikor a fiam 3 éves volt, akkor volt egy gyenge próbálkozása, felhívott telefonon, de elküldtem a fenébe, három évig nem érdekelte a gyereke, akkor már ne bolygassa meg az életét.

Segítséget a szüleim jelentették, főleg anyagilag, na nem mintha ők olyan gazdagok lennének, de egy kisebb összeggel tudtak támogatni, és ha megszorultam, akkor kisegítettek.

Most már szerencsére erre nincs szükség, idő közben magasabb végzettséget szereztem, jobb állásom lett, a férjemmel mindketten átlagosan keresünk, normál színvonalon meg tudunk élni szülői segítség nélkül is.