Mennyire gyakori az olyan anya, aki azt hiszi hatalmas teljesítmény, hogy szült egy gyereket?

Jézusom ez a sok feminista komment, meg ez a sok ősanya. Borzalmasak vagytok, nem ertem ennyi esszel hogy lehet létezni. XD

Aztán meg a sírás rivas miért bántanak titeket.

Miattatok gondolják más értelmes nőkről hogy ilyen agyhalottak. Miattatok nincs igazi tisztelete a nőknek..

A mi országunkban is megvan a lehetőség arra, hogy bölcsibe menjen másfél év után a gyerek, nem kötelező azt az utat választani, hogy 3 gyerekkel otthon maradni 7-9 évig, aztán pedig széttárni a kezünket, hogy semmit nem érünk a munkaerőpiacon...

Ennyi idő alatt a nő valóban akaratlanul is azt érzi, hogy nem jó semmire, csak pelenka-cserélésre, mentálisan besavanyodik, beszűkül, és a korábbi értelmes gondolatai után már csak azon rugózik fél napokat, hogy melyik kengurut vegye meg.

Gyönyörű dolog az anyaság, csak az nem, amit a nők tesznek magukkal az ANYA szerepben, főleg az első pár évben. Sok kolléganőm nagyon messzire sodródott önmagától, most meg nagyon frusztrált, besavanyodott, megállás nélkül védekező pózban álló valami. Szomorú.

Aki dolgozik, irigykedjen arra, akinek nem kell vagy nincs rá igénye? Aki pedig nem dolgozik, irigykedjen arra, aki szereti a munkáját vagy inkább sajnálja le, hogy csak ennyi az élete? Aki meg mindkettőt menedzseli, az dőljön a kardjába, mert igazán csak ő szív és szenved, vagy inkább legyen büszke, mert igazán csak ő lehet életrevaló? Ennek semmi értelme sincs. Hadd válasszon már mindenki magának életutat, döntse el, mi fér bele a párkapcsolatába, anyagiakba. És ne vegyétek már versenynek, ha valaki elmeséli, hogy ő hogyan csinálta/csinálja. Szerintem a nők mindenben ilyen énközlésekkel, párhuzamosan kommunikálva keresik, mi a "norma", de ennek a megfeleléskényszernek (vagy más nézőpontból társadalmi nyomásnak) úgyis az a vége, hogy hogy ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Nem kell beleállni, te csináld úgy, ahogy neked jó, de fogadd el visszafelé is, hogy ha más meg mást választ vagy csak másik kényszerpályán van. Nem látunk bele egymás életébe és nem érdemes kategóriákba pakolászni másokat.

(A férfiaktól általában még mindig el vagyunk ájulva, ha otthon is "segítenek", miközben hangoztatjuk az ellenkezőjét, hogy ez az alap, kicsit utáljuk is őket érte, hogy nekik tipikusan nagyobb szabadságuk marad, és miközben meg akarunk felelni társként ezerhuszonnégy féle szerepben, plusz egy, hogy nélkülük is boldogulunk, szidjuk őket és büszkék vagyunk arra, hogy a gyerekük tuti hozzánk kötődik jobban... Ez is tök kibogozhatatlan - ha valaki tudta követni :) - és már eleve teljesíthetetlen.)

#25, én tiszteletben tartom azt, hogyha valaki azt választja, hogy ANYA lesz, és ennek szenteli az életét. Na, de akkor nem akarom hallani, hogy én nem lehetek fáradt, meg majd én megtudom, meg az önsajnáltatást, mikor írja a chaten hogy a havi 1 kád vizében fekszik, mert az anyaság olyan nehéz, hogy ő csak tusolni tud minden nap.

Válasszon mindenki olyat, ami szimpatikus, amit tud csinálni, és ne mártírkodjon. Ha már elkezd mártírkodni akkor inkább gondolkozzon, hogy mi ment félre, és adja be a gyerekeket bölcsibe, és kezdjen magával valamit. Egy savanyú, de mindig rendelkezésre álló idegbeteg anya sokkal rosszabb, mint egy kevesebb időt jelen levő, de nem frusztrált, kielégült nő.

Csak ennyire akartam rávilágítani, de már a kérdés is a magukat külön kasztban kezelő anyaállatokra irányult, aki az "átlagember" torkán úton-útfélen lenyomja, hogy ő milyen különleges, mert kipottyantotta a gyerekét. Hát, ez max öngyőzködés és önámítás, van baj a toronyban.

Nagyon jó az, amikor valaki főállású anyaként is sugárzó, rajta látom, hogy igazi anyatigris, aki erre született, boldog, soha nem mártírkodna, és ettől függetlenül még néha kidugja a fejét a való világba, és nyitott értelmes beszélgetésre is mindenféle savanyú megjegyzés meg odaszólogatás nélkül is.