Mennyire gyakori az olyan anya, aki azt hiszi hatalmas teljesítmény, hogy szült egy gyereket?

Szerintem is nagy dolog gyereket szülni. Terhesnek lenni, megszulni, utána levő dolgok. Nem semmi na.

De pont amiatt, hogy erre igazából minden nő képes (még ha adott esetben a teherbe esés nehéz is néhány nőnek vagy nem sikerül sajnos) ezért en nem gondolom, hogy ettől hu de különleges lennék. Mintha arra lennék büszke, hogy tudok késsel-villával enni vagy írni olvasni. Ezek is nehéz dolgok voltak a maguk idejében.

A nő 2x lehet sikeres. Egyszer a karrierben, ha az nem jött be, akkor az anyaságban.

Ideális esetben a kettő együtt teljesül, nem hiszek az önfeláldozó ANYA életpályában.

Aki pénztárból megy el szülni, az általában az blamálja a karrierista, gyerekvállalást kitoló nőket, és osztja az észt arról, hogy te kis butus, majd ha gyereked lesz!

Nemrég megkaptam, hogy én nem lehetek fáradt (kutatás, 2 munkahely, egyetemen való oktatás) mellett, mert majd megtudom mi az a fáradtság gyerek mellett. Mindezt úgy, hogy 30 órákat nyomtam le kemény szellemi teljesítménnyel.

Milyen alapon? Ő nem ült az én székemben, én viszont fogadtam örökbe problémás gyereket, úgyhogy nagyon benézte, de ezekben a körökben ez "nem ér", hiszen nem én szültem meg, nem is vagyok igazi:D

Én nem tartom hatalmas teljesítménynek, egyszerűen csak örülök, hogy van, és nyilván büszke vagyok a gyerekemre, szeretem őt. Egyáltalán nem nézem le azt, akinek nincs, a legjobb barátnőim közül úgy néz ki, senkinek se lesz, mert nem akarnak. Én senkire se tukmálom rá ezt az életmódot, de azt azért tudják, hogy szívből támogatnám őket, ha esetleg mégis szeretnének gyereket, mert én jó dolognak tartom.

Nagy karrier terveim nincsenek, eddig is irodai munkát csináltam, egyszerű beosztott szeretnék maradni, fix munkaidővel. Persze, azt nem csinálnám, hogy a többiek túlóráznak, én meg lelépek a gyerekre hivatkozva, tehát próbálnék olyan pozíciót keresni, ahol nincs túlóra. (Volt már ilyen munkahelyem.)

Én meg pont a másik oldalt tapasztaltam. Mikor a karrierista gyermektelen kolléganök, jönnek azzal, hogy mitől vagy fáradt, hát csak otthon ülsz a gyerekkel és csak játszol vele, stb, stb.

Tudjátok a legjobb védekezés a támadás, és mikor a nők magasztalják magukat, hogy gyereket szültek, az ilyeneket akarják kikerülni, akik lenézik őket, hogy ők csak otthon ülnek a gyerekkel és nem csinálnak semmit, mert valójában ők is ezt érzik mélyen belül, hogy igen ők jelenleg semmire nem jók, mert nem adnak hozzá semmit a társadalomhoz "csak" gyereket nevelnek.

Az első gyereknél az 5. Ilyen beszólás után, bevallom én is felvettem ezt a sündisznó pózt, de most már csak mosolygok az ilyeneken, és csak annyit mondok, hogy "Igen, azért szültem gyereket, hogy ne kelljen dolgozni" :)

Pedig nagyon szeretem a munkám, jó is vagyok benne, de egyszerűen a gyerekeimet is szeretem, ez van, és a gyerek nevelésben is pont ugyanúgy szeretnék a legjobb lenni, mint a munkámban. Arra, hogy dolgozzak és jó legyek a munkámban van 50 évem, minimum, de ez a 3 év/gyerek, amikor a legtöbbet adhatom neki, sose fog visszajönni, és igenis szerintem megérdemli az a gyerek, ha már világra hoztam, hogy maxoljam ki, ha megtehetem, hiszen a munkámban is maximális teljesítményt adok, nem hinném, hogy a gyerek kevesebbet érdemelne.