Mennyire gyakori az olyan anya, aki azt hiszi hatalmas teljesítmény, hogy szült egy gyereket?
Nekem gyerek nélkül gyakorinak tűnik, de talán csak azért, mert gyerektelen vagyok és sok anyuka osztja az észt, kérés nélkül is, hogy "ez a világ legnagyszerűbb dolga" és ideje beállnom a sorba. (30 éves házas vagyok és fontos, hogy ezt érezhetően kicsit lenézve mondják, mintha a gyerek meghozta volna számukra a bölcsek kövét, amiből én még nem kaptam)
Anyaként ti ezt hogy látjátok? Az anyák tényleg ettől érzik magukat az élet császárnőjének, vagy ezt csak azok a nők hangoztatják, akik másban nem túl sikeresek?
Az itt lévők nagy része így adja elő, igen. Az életben szerencsére kevesebb ilyennel találkozom - bár kétség kívül előfordul.
Szerintem elég szánalmas ez a hozzáállás egyébként.
Na, az első válaszoló nagyon jó példája annak, amiről a kérdés szól. :D Lepottyantott egy gyereket, aztán már mindjárt mindenki felett áll. A karrier pedig semmi, és persze ezt csak azok a "beavatottak" érthetik, akik már szültek.
Az ilyenektől kellene elvenni a gyereket, de rögtön.
3as
Ezért elvenni? Mert embert akar nevelni a gyerekéből? Te sem álltál elől észosztáskor..
Nem valószínűbb, hogy szereti a gyerekét és ezért mondja, hogy a "a világ legnagyszerűbb dolga" ezt átélni? Ez nem teljesítmény meg verseny, én ha ilyet mondanék, azért tenném, mert tényleg örülök és nem magamra vagyok büszke, vagy legalábbis csak annyira, mintha részese lehettem volna valami jó dolognak, amit neked is ajánlok. Nem jó példa, de mondjuk láttam valami katartikus filmet vagy ültem egy izgalmas hullámvasúton vagy nyertem valamit, amire nem is számítottam - ezek sem az én érdemeim igazán (bár esetleg befizettem rá és el is mentem), mégis ajánlgathatom neked. Aztán lehet, hogy joggal mondod, hogy de neked az nem tetszene, mert mittudomén tériszonyod van vagy tudod, hogy utálod azt a zenekart, de azt meg én nem fogom tudni igazán átérezni. Ettől még nem néztük le egymást.
A karrier meg a gyerek más területei az életnek. Az egyik nem feltétlenül zárja ki a másikat és van, aki mindkettőben sikeres tud lenni. De azt is el kell fogadni, ha valaki csak az egyiket élvezi igazán (és ez lehet a gyerek, az ő döntése, nem lesz tőle "butább").
Gyereket szülni nagy dolog, a nőiség beteljesítése. (Pedig nem vagyok egy jobboldali konzervatív, de így gondolom.)
Ugyanakkor nem különleges emberi teljesítmény. Nem olyasmi, mint alkotni valamit, például írni egy könyvet vagy eljutni egy magas szintre a munkában. Ez inkább úgy "teljesítmény", mint például végigcsinálni egy jó durva edzést vagy lefutni mondjuk egy félmaratont: a tested erre van kitalálva, és a dolog nem könnyű, de te sikeresen végigcsinálod, és meg is van érte a jutalmad. Én úgy érzem, a gyerek az életembe simul, része annak, és nem a csúcsteljesítményem, amit elértem, viszont óriási hiány lenne, ha nem csináltam volna végig.
Nem tudom, érthető-e. A gyerekszülés nem érdem, nem igazol semmit és nem jogosít fel semmire (pedig sokan felmentésként használják például a valódi teljesítmény elérése alól: én szültem egy gyereket, én nem tudok mással foglalkozni). Ugyanakkor igenis olyasmi, ami nem könnyű, és igenis büszkék lehetünk rá, és egy kicsit tényleg értelmet, célt ad az ember életének.
"Ezért elvenni? Mert embert akar nevelni a gyerekéből?"
Nem. Azért, mert egy ilyen nagyképű, beképzelt nő rá fog telepedni a gyerekére, aki csak az "övé", és aki miatt ő mindenki felett áll a saját véleménye szerint.
Pont most írtam le egy másik kérdésre, de bemásolom ide is.
"Ezt én is szoktam érezni, pedig van gyerekem. Meg egy csomószor megkapom félig ismeretlen nőktől, hogy na majd ha gyereked lesz, nem fogsz tudni ezt meg azt csinálni. Aztán az álla esik le, hogy már van két gyerekem. Kifejtem valamiről a véleményemet szintén félismeretleneknek, mondjuk arról, hogy szerintem nem kell egy nőnek három évig otthon ülnie, még kevésbé többet szülni zsinórban és 10 évre kiesni a munkaerőpiacról. Aztán az a válasz, hogy "majd ha gyereked lesz, másképp látod". Két gyerekem van, több nem lesz, akkor asszem erről a véleményformálásról most már teljesen lemaradtam.
Szerintem az van, hogy ezek a nők totál bizonytalanok önmagukban. Ami nem csoda, az anyaságot baxottnehéz jól csinálni, mindenki szerint más a jó, és sosem jön visszaigazolás. Vagy majd csak 20 év múlva. Adott két egymás mellett álló, egyforma magas fal. Az a feladatod, hogy az egyik magasabb legyen, mint a másik. A nehezebb út, hogy hozzáépítesz az egyikhez. A könnyebb, ha lerombolod a másikat. Ezek a nők ezt csinálják, ebből táplálkozik az önbecsülésük."
Szerintem nagyon sokan vannak, csak online nagyobb az arcuk. Névtelenül pláne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!