Anya és anyós között nevelési ellentétek,van megoldás?Helyre jöhet a dolog?

Nekem anyám ilyesmi... Nagyon szeretem, órákig tudunk dumálni, és sokszor nagyon nagy segítség, de az ára néha túl sok. Most jó volt a több hónap "karantén" ebből a szempontból, mert végre (10 év, két gyerek) talán elhitte, hogy egyedül is életben tudom tartani őket és nem dől össze a ház se. Amikor a gyerekekkel van, ő is átkapcsol nagymama üzemmódba, és még azt is igyekszik teljesíteni, amire a gyerek nem is gondolt, és folyton kirak eléjük mindent (pl. kiskanállal eteti a nagycsoportost, a túlsúlyos nagynak meg giga adag gumicukrokat és sütiket csempész a zsebébe, és kb. bármi hülyeséget megvettek hazafelé, ha meglátták a kirakatban...). És ő egy nagyon értelmiségi, volt magas vezető beosztású nő, aki anyaként egyáltalán nem volt ilyen. Ha hétvégi vagy nyári nagyi lenne, nem is lenne ezzel gond, viszont két-háromnapi szinten (különórákról hordta őket haza, amíg dolgoztam) sok. Mindig bűntudatom volt, ha rászóltam, hiszen nekem tesz ugye szívességet, na meg a gyereke vagyok (még így is jó párszor volt pár hétre mosolyszünet, de aztán mindig visszalopakodott valami ürüggyel). Szerintem ez nála valami pszichés kényszer, amivel szeretetet akar venni tőlük, na meg kerüli a konfliktust (már előre), közben mégis valami mártír versenyt generál, hogy nála tökéletesebben senki nem tud szolgálni (és így alulról irányítani). Nagyon nehéz egy ilyen játszma.