Gyereket vállalni olyan emberrel, akibe nem vagyok szerelmes? Volt már itt így valaki?

A párommal való kapcsolatomat ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor az a kényelmes lenne. Mert így van. Ő az kettőnk közül, aki rajongásig szeret, és bármit kérek, teljesíti. Megvan mellette az anyagi biztonság, az, hogy elengedhetem magam és nem kell aggódjak, hogy miből fogunk nyaralni menni, vagy ha megtetszik valami, akkor nem kell heteket/hónapokat/éveket spóroljak rá. Mert tudom, hogy nem fog problémát jelenteni, ha megveszem. Az idejét is rám áldozza, ha én szerdán megjegyzem, hogy szeretnék elmenni valahová wellnessezni, vagy hosszúhétvégére, akkor péntekre már biztos lesz foglalásunk, és úgy szervezi a munkát, hogy velem legyen. És nekem ezek a dolgok az előző kapcsolatomból hiányoztak. Az exem alig töltött velem időt, sosem mentünk sehová, és még akkor is beszólt, és napokig megjegyzéseket tett, ha a saját pénzemen vettem valamit. Nagyon rossz volt mellette, ezért is tudom, mennyire szerencsém van a párommal. Viszont hiába jó vele a szex, tesz meg értem bármit, tudom azt is, hogy nem vagyok belé szerelmes... Megkérte a kezem, és azért nem mondtam neki nemet, mert rengeteg ember előtt tette, nem akartam megalázni. Bizonytalan voltam, és azzal nyugtattam magam, hogy ez csak stressz és majd igenis jó lesz... De végig az esküvő szervezése alatt is ezt éreztem, és most, hogy a vírus miatt el kellett halasztani, szinte fellélegeztem. Erről egyedül az édesanyámmal beszéltem, hogy mennyire bizonytalan vagyok, és ő azt mondja folyton, hogy a szerelem így is, úgy is elmúlik idővel és semmivel sem lennék boldogabb egy 2 szobás panelban olyan ember mellett, aki a napi 8-10 óra munka után a nap hátralévő részét a kanapén tervezi tölteni. Tudom, ez sarkítás, de valahol igaza is van...

A másik, hogy én már nagyon szeretnék kisbabát, évek óta vágyom rá. Az exemmel ez nem volt opció, de a mostani párommal nem lenne akadálya. Megvan mindenünk, anyagilag nem jelentene problémát egy kisbaba. 25 éves leszek most, mindig fiatalon akartam anya lenni. Eddig egyetemre jártam, vagy utazgattam, de úgy érzem, hogy jövőre megpróbálhatnánk. Viszont egy barátnőm úgy fogalmazott, hogy még egy erős kapcsolatot is próbára tesz egy kisbaba, rossz belegondolni, hogy mit csinál egy alapból szörnyűvel. És ezért félek... Hogy mi lesz utána. Mert így ha szakítanék, akkor semmi gond nem lenne. De akkor már ott lenne egy közös baba, aki összekötne minket egész életünkben.

Szóval a kérdés adott, hogy szerintetek lehet-e úgy babát vállalni, ha nem vagyok szerelmes?