Miért van egyes anyáknak ekkora arca?

Én sokmindenben szerencsésnek mondhatom magam: kislányom a kezdetektől átalussza az éjszakákat; szinte alig hisztizett eddig (21 hónapos); folyékonyan beszél már, ezért nem kell találgatnom, hogy mire van szüksége, mi a baja, mit szeretne, ami önmagában is kevesebb konfliktussal jár, mert meg tudja magát értetni. Ügyesen eljátszik, könnyű lefoglalni.

De! Azért ez nem kizárólag csak szerencse! Kb. 50-50%. Rajtad is múlik, hogy a 'szerencsédet' hogy kamatoztatod, ugyanúgy, ahogy a 'szerencsétlenséged' is átterelhető jó irányba. A kulcs annyi, hogy következetesnek kell lenni. Ezt hívják nevelésnek, amit a gyerek születésétől kell elkezdeni pl. ott, hogy kialakítasz egy napirendet, amiben Ő idővel megtalálja a biztonságot, a kiszámíthatóságot, a rendszert. Ettől pl. idővel még a rosszalvó gyerekeknél is könnyebb lesz az altatás. És ha alvásidő van, akkor altatni kell, kitartóan. Nem pedig feladni. Így idővel lerövidül az altatás ideje. Nálunk most annyi napközben, hogy 1, max. 2x eléneklem a Bóbitát, és már alszik is.

De a legfontosabb talán az, hogy megismerd a gyermeked, figyeld az első pillanattól, hogy mikor, mire van szüksége, és ehhez próbálj kitalálni Neki egy számára is teljesíthető napirendet. Ehhez azért nemcsak szerencse kell.

És el is lehet rontani. Én pl. az evését rontottam el. Csak később jöttem rá, hogy most miatt válogat ennyire a kislányom, mert az a következetesség, ami a napirendben megvolt, az az evésben elmaradt. Amíg ébren volt mindig mentünk valahova, program volt, az étkezéseket eközben ejtettük meg, futva, úton-útfélen

autóban...stb. Nem volt fix helye, ideje, módja. Így lett a korábban mindent megevő gyerekemből, szép lassan válogatós, beszűkült. Az én hibám. Most, hogy ezt felismertem, igyekszem helyrehozni az elmaradt következetességgel, és most ott tartunk pár hónap leforgása alatt, hogy végre eszik normális ételt is, nem csak üveges bébiételt.

Szóval az, hogy a gyerek valamilyen területen problémás, az nem csak az Ő hibája; és fordítva sem csak és kizárólag szerencse...

Valóban nagyon sok a bunkó, kötekedő anyuka.

De egy korábbi válaszra reagálva. Ha valaki kérdezi, hogy kinek miket tudott x hónaposan a babája. Ha a válaszok között van olyan, akinek vmit hamar csinált, azt miért kell bántani? Ha egyszer akkor csinálta. Nem azért írta, hogy dicsekedjen, hanem a kérdésre válaszolt. Most miért kéne ettől a kérdező ék rosszul éreznie magát? Meg kéne érteni, hogy minden baba más. És lehet, hogy az egyik sokkal gyorsabb a mozgásfejlődéses, az övé meg hamarabb fog beszélni. Vagy akkor írja oda, hogy olyan válaszra nem kíváncsi, hogy más gyerek hamarabb csinál valamit, mert akkor egy hazug nagyképű vagy...

Sok igazság van abban, amit a 12-es írt.

Sokszor lesz attól 'nagyképű', 'hazug', vagy 'szuperanyu' valaki, mert olyan gyereke van, aki pl. többet tud, vagy többet beszél mint a másik válaszadóé, vagy épp a kérdezőé...

Versenyt csinálnak a gyereknevelésből ahelyett, hogy a sajátjuk lenne a középpontban; és ha az általuk generált versenyben nem az ő gyerekük 'nyer', akkor a többi biztos hazudik, nagyképű...stb.