Kérhetem a bíróságon, hogy a volt párom a gyerektartást inkább programokban adja a gyereknek?
válasza:Az apuka “sara”, ha otthon unatkozik a gyerek, de nem az a megoldás, hogy elviszi, hanem motiválja, dicséri, beszél vele, foglalkozik vele, az otthoni dolgokat mondjuk a bútorösszerakást mókává varázsolja.
Apámmal én is rühellek bútort összerakni, mert minden második mondata a majd én megcsinálom, nem fog menni, ne úgy fogd a kalapácsot, dehülye vagy, ezt is elrontod, adjad már ide, nem igaz, hogy nem takarítottad le, alig néz rám, nem bízik bennem, nem hagy hibàzni, tanulni, fejlődni, holott barátokkal, egyedül is raktam már össze bútort és remekül ment, élveztem..
Attól függ mi a munka és mi a móka, hogy a felnőtt milyenné varázsolja. Van, akivel társasozni is munka, mert stresszes, kiabál, szid, anyázik, megalàz, fitogtat, nem ismer el.. persze ilyenkor jobb, ha meg sem szólal és háttérben marad egy programon, amin a gyerek tud szórakozni apa nélkül, de mégjobb, ha otthon kelt az apa olyan hangulatot, hogy a gyerek kettesben van vele és élvezi! miközben semmit! sem csinálnak.
Ez nem spúrság, komolyan, kapcsolatot építeni nagyon fontos azzal, akivel a korábbi 7*24 óra helyett már csak 2*24et tölthetsz, nem csak olyan programok kellenek, mintha mindig együttlennétek, hanem tartalmasabbak!
"Igenis beszélgessen vele két teljes napig, érjen hozzá, ölelje meg, kergesse, építsenek bunkert, társasozzanak, nézzenek sokat egymásra és meghitt élményeket szerezzenek kettesben, mikor csak egymásra figyelnek. Apukázáson apuka a program, nem egy kívülálló dolog, azért van ott, hogy az apjával építsen szorosabb kapcsolatot, nem azért, hogy elvigyék falatmászni, ahol 5x néz csak az apjára és beszélni is csak 5 percet tudnak..
Otthoni programok kettesben: Főzés, társasok, beszélgetés!, kártya, takarítás, barkácsolás."
Nagyon szépen leírtad és hidd el, én lennék a legboldogabb, ha ezt tenné. Nem mondanám, hogy ugyan, inkább vidd állatkertbe. De ezt sem csinálja. Van egy kis boltja a lakásuk alatt, folyamatosan oda futkározik le. A gyerek meg fent van a garzonban az új párjával és halálra unja magát. Még egy udvar sincs, ahova ki tudna menni játszani. Ezt már ezerszer próbáltam megbeszélni vele, hogy nem oké, de minden próbálkozásom meddő volt. Ezért gondoltam, hogy legalább azzal próbálom motiválni akkor valamiféle programozásra, hogy elengedem a gyerektartást. Mert nem számít nekünk, nekik viszont tudom, hogy igen. Szereti a lányom az apját, de már arra kért múlt héten, hogy mondjam azt az apjának, hogy beteg és nem tud menni. Nem én plántálom a gyerekbe ezt, semmi bajom az apjával azon kívül, hogy nem működött a kapcsolatunk és ezen hozzáállása ami zavar ugye. Szeretném, ha jó kapcsolatuk lenne és a lányom várná, hogy mikor viszem az apjához, nem pedig előre rosszul lenne tőle.
válasza:Nah amit leírtál, annak pont ellenkezője a férjem :D De nem ismered, így nem tudhattad. De nem is ez a lényeg - csak leírtam egy történetet. Nem minden fekete és fehér. A gyerekek is tudnak kis szemetek lenni, és a legnagyobb jószándék mellett is húzni a szájukat. Csak a felnőttek mindig felmentik őket, mert "csak gyerekek"... Csakhogy felnőnek és nem lesznek különb felnőttek. Hacsak nem kanyarodik be az életükbe egy ordas nagy pofon.
Az élet - és még a gyerek élete sem - a folyamatos programozásról és habos tortázásról szól. Ott van elb.va, hogy az elvált szülők gyerekei azt várják el, mintha apához vendégségbe mennének, így ott legyen kinyalva a seggük. Pedig apa sokszor egy hétköznapi családi életbe akarná csak bevonni, de az már meg se üti az ingerküszöböt. És akkor még arról nem beszéltünk, ha anyuka otthon tesz azért (pl elejtett megjegyzésekkel, vagy pofahúzással), hogy kevésbé szeressen apukához menni.
Nálunk akkor működött a legjobban a láthatás, amikor 1 hétig nálunk, 1 hétig az anyjuknál voltak. Sajnos az M0ás felújítása ezt keresztbe húzta, mivel majdnem megduplázta a tőlünk való iskolába jutást a gyerekekkel és ennek nem szerettük volna kitenni őket. De akkor tudtunk úgy működni, mint egy család - ahol van munkamegosztás, van szórakozás, van egyedül töltött idő. És nem elvárás, ha hétvégén jönnek, akkor legyen mindig valami, mert különben uncsi.
válasza: válasza:Született második a férjemtől, igaz, nem 4 hónapos, hanem már 8, de volt 4 is. ;)
Egyébként a probléma nem azóta áll fenn mióta a kicsi megszületett náluk, hanem az előtte lévő több, mint 2,5 évben is, amiben benne van az az idő is, mikor nem hogy baba, de új párja sem volt, tehát nem oszt, nem szoroz. Ez nem a lányom féltestvére vagy neki az anyukájának a hibája, hanem az exem semmirekellősége a témában.
válasza:Ó, hogy baba is van..
Még olyan ötletem van, hogy hétvégén írja meg a házikat és kérjen benne segítséget, vagy segítsen a boltban mondjuk rendszerezni, válogatni, zenére, hátha az apjába szorult annyi, hogy felnyomja a hangerőt, mikor üres a bolt, kicsit táncikálnak, dobálják a dobálható árut(vatta/plüss/párna), vagy a gyerek írhatná az áfásszámla papírokat előre, esetleg beállíthatná a kasszába.
Vidéken sok ilyen van, 10 éve dolgoztam mindenféle boltban, mindben volt ilyen, benyomták a zenét és arra pakoltunk/mostunk fel. Buli volt.
Nem tudom milyen üzlet, de vonja be a gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!