Akiknek külön bankszámlájuk van, és van gyerkőc hogy fizetitek az ő dolgait?

Nekem a külön kassza abszurd.

Nekünk közös. De mindenki úgy csinàlja ahogy akarja. Csak kicsit furcsa ez a különözés. Mintha az egyik sajnálná a pénzét a másiktól. Ha nálunk elromlik vmi nem kell megbeszélnünk ki költsön rà. Egyértelmü hogy közösen. Meg igen is, van közünk hozzá, hogy mennyit keres, hiszen együtt élünk, nem kell titkolózni, nem vagyunk idegenek.

11

De nem értem, amit írsz. Ebből semmi sem valós. Mi sem vagyunk egy bankszámlán, de nem titkolózunk egymás előtt, fillérre pontosan tudom mennyit keres a férjem, és ő is tudja mennyit kapok én. Tudom mennyi bónuszt kap vagy akármi mást, ő is tudja rólam. Az utolsó fillérig. Sőt egymás PIN kódját is tudjuk a bankkártyákhoz. És semmit sem sajnálunk egymástól, nincs is annál jobb, hogy meg tudok venni 30 ezer ft-ért neki egy ajándékot vagy ő nekem, anélkül hogy csipogna az sms róla nála is.. Na én meg ezt nem tudom elképzelni. Egy csokor rózsát se vehetne onnantól a férjem nekem, anélkül hogy nem jönne előbb a rózsa mint az sms? Vagy ne tudnám mennyit költött rám? Abszurd.

És ha elromlik valami mi is közösen veszünk meg mindent, nem beszéljük meg ki költsön rá.

Pl kellett autós gyerekülés, 80 ezer ft, 40-40. Mit kell ezen megbeszélni? Megmondtam a férjemnek mennyi lesz, ideadta a felét, én vettem át a csomagot.

Szóval nem is értem ezt az egész lakótárs szöveg dolgot amit a 2-es is írt. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én 10 éve nem tudom mennyit keres a férjem XD

De persze ehhez kell egy kellő bizalom a másik iránt.

Akik egy bankszámlán vannak, talán nem bíznak meg teljesen a másik félben? Én maximálisan megbízok a férjemben olyan téren, hogy tudja kezelni a pénzét. Ha hónap utolsó napján azt mondom, hogy kell 50 ezer ft mert elromlott a hűtő és venni kell egyet, 50-50, akkor oda fogja adni, nem fogja azt mondani, hogy elkártyáztam, nincs pénz.

Mi 110% bizalommal vagyunk egymás iránt, ez kell is ahhoz, hogy külön bankszámla lehessen egy kapcsolatban.

Egy másik kommentben már szóba került ez, és ott megértették, hogy lehet külön számla.

Pl amikor mi elkezdtünk házfelújítani, még az összeköltözés és baba előtt, akkor 4 éve jártunk. A páromnak 20 éves munkaviszonybol és egy lakáseladás rá eső részéből volt vmenmyi tartaléka, nekem meg 7 év többállásos munkából meg egy autóm amit szintén a félretett pénzemből vettem.

Mire a párom házát befejeztük, nagyjából ugyanannyi félretett pénzünk maradt. A szülésig én többet kerestem, a csedem ugyanannyi volt kb mint a fizuja, a gyedem sokkal kevesebb.

Összességében ahhoz képest, hogy elég szerényen élünk és sokmindenre nem költünk, amire mások igen, relatíve jól keresünk, nincs megélhetési problémánk. Nem szűkmarkú egyikünk se, és valóban nem érdekel minket, hogy ma én fizetek többet ki vmire holnap ő.

A magán cuccaink (ruha, könyv stb) relatíve olyan kis tételek, hogy semmit nem számítanak a család megélhetése szempontjából, mi ezekre nem szoktunk engedélyt kérni egymástól. Én még soha ha a párom új cipővel jött haza, meg nem kérdeztem, mennyibe került.

Ráadásul most hogy gyeden vagyok, a nagy kiadásokba nem tudok igazán beleszállni, de magamnak és a gyereknek megveszem a kisebb dolgokat a gyedből.

A párom sem kérdezi soha, mennyi pénz van a szàmlámon. Néha drágáll egy-egy dolgot, akkor mondom neki, hogy "de te meg drága kabázot veszel miközben én kéteterért turiztam és őszi kabátban járok egész télen" stb.

Nekem fura lett volna közösbe adni egy pár éves kapcsolatba vki fél élete vagy több év munkájával megszerzett pénzét vagy ingatlanját vagy bármijét.

Az is fura hogy aki közös kasszán van, az semmit nem vehet a másik tudta nélkül, szerinte mégis mi vagyunk anyagiasak, akik nem törődünk azzal, ki mit fizet.

Nyilván más ha vkik 20 évesen kerülnek össze és mindent együtt szereznek, de ettől még az ő kapcsolatuk nem kapcsolatabb (sőt vsz nagyobb arányban szakítanak a fiatalon összekerült párok és aztán gondolkozhatnak, mi kié lesz. Én meg ha úgy adódik, fèl nap alatt összepakolok mindent amit én hoztam magammal plusz a bankkártyámat és szabad és független vagyok, de nem hiszem hohy erre sor kerül).

Mi egy kasszan vagyunk és egy számlánk is van. Ennek prózai okai vannak. A ferjem nem tud és nem is szeret a pénzzel bánni és ezt ő tudja is magáról és nem is akar ezzel foglalkozni. En fizetem a számlákat a nyugdíjpénztárakat, mindent. Ő megmondja mit akar venni en meg belekalkulalom a kts vetesbe. Nyilván korlátlan hozzáférése van a számlához saját kártyával meg minden. De nagyon ritkán vásárol barmit egyedül. Mivel vásárolni se szeret egyedül.

A ti esetetekben szerintem az lehet a jó megoldás hogy megbeszélték hogy mind a ketten levesztek pl 20-20 ezer Ft-ot kp-ban és abból álljatok a gyerek költségeit. Hamar meglátjátok mennyi lesz az elég.