Anyukák, volt veletek olyan hogy azt gondoltátok hogy jobb életetek lenne a gyerek nélkül vagy ha később született volna?

Nincs csaladod, szüleid, barataid, akikre támaszkodhatnál, ameddig talpra nem állsz?

Sosem értettem ezt a muszáj vele maradnom dolgot. Nem muszáj! Persze tudom, anyukádek nincsenek, vagy szegenyek, vagy kitagadtak...

Én megis azt mondom, add be a válopert, költözz el, keress munkát, kérj segítséget, ameddig talpra nem álltok! Ne maradj egy rossz kapcsolatban muszájból.

Én nem éreztem igy sosem amugy.

7-es, az nem családcentrikusság, hogy maradj a férjeddel mindenáron akkor is, ha már semmi közötök egymáshoz, és ne vállald fel az érzelmeidet, hanem szorítsd össze a fogadat és legyél mártír, tűrjed, hogy a férjed online csajozgat, aztán verd le az egészet a felnőtt gyerekeden és értetlenkedj, ha mérgezőnek tart és nem akarja tartani veled a kapcsolatot. Én ezt nem családcentrikusságnak, hanem a házasság megcsúfolásának tartom. Az nem arra van, hogy emberek szenvedjenek benne. Ha nem megy, be kell fejezni.

Kérdező, jó, hogy felvállalod magad előtt, amit érzel. Ez az első lépés. Tényleg jobb lesz később. Sajnálom, hogy anyagilag nem engedheted meg magadnak, hogy mozdulj. Legyen ez a célod. Kezdj el félrerakosgatni, készülj az önálló életre, hiszen ha 22 évesen így érzel, valószínűleg vége lesz ennek a kapcsolatnak. Minden jót kívánok neked.

Szerintem sem kell mindenáron benne maradni egy rossz kapcsolatban.

Az életednek még közel sincs vége, csak most így érzed.

Ha a ház a tiéd, akkor küld el a férjed. Ha fizetné a gyerektartást, akkor sem tudnád fenn tartani?

Vagy add el a házat és költözz anyukádhoz egy időre, amíg talpra nem állsz?

Persze így könnyű tanácsokat adni, de biztos van valamilyen megoldás.