Miért mindig más gyereke az etalon?

Engem mindenki ismert mielőtt még látott volna, a kétbalkezes, az ügyetlen, a hülye, a ... .

Nos egy ideig él is hittem, utána meg elkezdtem le**adni mondván ilyen vagyok. Az egész akkor változott meg mikor elmentem IQ tesztre, átlagon felüli, nem zseni, de valami. Ez dobott egy önbizalmat, hogy akkora gond nincs. Első munkahelyen is sikerült jeleskednem, mint kézügyességben, mint logikával, orgañizációval és elég sok mindenben...

Megkérdeztem miért mondták azt egész életemben, hogy hülye vagyok. A válasz egyszerűen annyi: Soha nem mondtunk ilyet, biztos rosszul emlékszel...

Ez nagyon tipikus. Ha valami jól megy, vagy nincs probléma, esetleg tehetség is van, az a megszokott, azért nem jár semmi, de úgy egyébként "bezzeg a más gyereke az mennyivel szebb-jobb-okosabb-ő már ennyi idősen zseni volt" típusú mondatok vannak.

Nagyon fájdalmas ez, azt gondolják, hogy ezzel, ilyen szöveggel motiválják a gyereket, pedig kóros megfelelési kényszert, örökös szpégyenkezést nevelnek bele, hogy szorongjon, teljesítménykényszere legyen, ő is mindig, örökösen, állandóan méricskéljen, hasonlítgasson...

Generációsan is ezt kapták, ilyenfajta "motivációt", "összehasonlítgatást", ezt adják tovább valamilyen formában... Esetleg a helyzettel nem tudnak mit kezdeni, de igyekeznek határozottnak látszani.

Lazán kapcsolódik ide talán (generációs minta továbbadása):

https://www.youtube.com/watch?v=P-SEWzksMwY

Ennek többféle oka is lehet.

Az egyik lehetséges ok, hogy a szüleid, nagyszüleid nem szeretnek téged.

Ha már megszülettél, kötelességtudatból felneveltek.

De a kötelességtudat nem egyenlő a szeretettel.

Mindenkinek vannak hasznos tulajdonságai, erősségei. Nyilván neked is. Ezeket ajánlott megtalálnod (egy kis önismeret sokat segíthet), aztán saját magadat megdicsérni minél többször.

Mások gyereke meg nem feltétlenül istenkirály. Csak a legtöbb szülő nem szeret a gyereke gyengeségeiről, hibáiról beszélni, inkább csak a szépet és a jót mondja, különben saját magát is szégyellnie kellene (hogy rossz szülő volt).

Azért, mert az ilyen szülő ostoba, önző és gonosz. Azt hiszi, hogy mások számára ő azzal lesz a jó, hogy más gyerekét jobbra és többre tartja a sajátjánál - nem akarva belátni azt, hogy a sajátja kéne neki, hogy az első legyen, nem a másiké. És nem tudva, vagy törődve azzal, hogy milyen károkat okoz a sajátjának, hogy másokkal KÉNYSZERÍTI versenyre.

Kedves kérdező! Bármekkora is az IQ-d, az kevés a normális önbizalomhoz. Csak lufi, ami egy darabig fenntart a vizen. Ott van egy csomó negatív gyerekkori emlék, önbizalomhiány, azt kell helyretenni. A jó hír az, hogy ha valóban igen magas az IQ-d, akkor a személyiséged nagyon rugalmas és van esélyed a rosszat jóvá csiszolni.

Kedves Kérdező!

A mi családunkban is ez ment. Anyám és a Nagyszüleim mindig mondogatták, hogy "Bezzeg a M. kitűnő tanuló." - a Nagyimék szomszédasszonyának az unokájáról van szó, aki osztálytársam volt az általános iskolában. Ehhez tudni kell, hogy annak a másik lánynak nyolc általánost végzett szülei voltak, de együtt éltek, rendes körülmények között. Nekem Anyám gimnáziumot és titkárnőképzőtt végzett, apám pedig nem volt, de anyám sokra értékelte, hogy elvégzett valami akkor nagyra tartott szakközépiskolát, de emberileg egy nagy nulla volt. Ezt bizonyítja, hogy a válás után felénk sem nézett és még ünnepekkor sem köszöntött fel semmilyen formában. No és a M. hiába volt kitűnő tanuló, mesemondó versenyekre általában engem küldtek, mert az a lány hadart, s engem gyakrabban feleltettek szóban is, sőt gyanítom, hogy volt olyan hozzátartozója az Anyja részéről, aki miatt patronálták, de olyan foglalkozást tanult, amit otthagyott, úgyhogy valószínűleg nem hozta meg a számára, amit várt. Azóta ezt már megmondtam Anyámnak, hogy nem volt értelme "apámat" felmagasztalni. Ha Én elvált lennék és a gyerekeimet soha nem látogatná az, aki meggyártotta őket, nem is beszélnék róla többet, mint amennyit a gyerekek kérdeznek. Továbbá azt is megmondtam, hogy szerintem nem voltam én kevésbé értékes láncszem abban az osztályban, mint M., sőt volt két olyan jó erős közepes tanuló lány az osztályunkban, akik osztálytitkár és -helyettesi szerepet töltöttek be az osztályban. Ez ugye felelősséggel járt, ugyanis voltak számukra gyűlések, továbbá az osztálypénzt is Ők kezelték. Szerintem egyik éltanuló sem vállalkozott volna erre az osztályunkban. Jelenleg általános iskolai tanár vagyok és valóban azt tapasztalom, hogy most is vannak olyan szülők, akik másokkal példálóznak. A mostani munkahelyemen egy tanár is megmondta, hogy szokta noszogatni a fiát, hogy "Bezzeg A. és B. ötöst kapott, Te meg csak négyest.". Ha ez a kisfiú hiányzik az iskolában, mindig jelzem az Anyjának, hogy mit pótoljon be és miből fognak írni. Úgy vagyok vele, inkább készüljön fel a gyerek jól, mint otthon hallgasson szegény, mert rossz jegyet kapott.

"Soha nem mondtunk ilyet, biztos rosszul emlékszel..."

Annyira, de annyira jellemző!!!!!! Nálunk ugyanez. Annyira sajnálom, hogy olyankor nem volt nálam diktafon.

Az idiótáknál igen! Pl. Az 5 éves gyerekem nagyon válogatós és csak 1 fajta müzlit szeret reggelire! Anyám: “bezzeg a Mariska 5 éves unokája, kolbászt, szalonnát eszik reggelire! Mire én: “Nézd már meg a Mariskájékat anyu! 100 kiló volt az összes gyerekük 20 évesen!”

Hagyd csak! Az olyan ember buta aki nem tudja értékelni amije van! Sajnos nem tudsz mit tenni! Sose lesz a te gyereked és te sem elég jó!