Ti mikor éreztétek úgy, hogy "MOST" gyereket szeretnék?

Biztos, hogy jó a kapcsolat, amiben vagy?:) Ne szemétkedésnek szánom, lehet, hogy te tényleg egyszerűen ilyen típus vagy és sosem akarsz majd gyereket, vagy majd később üt be a dolog.

Én mindig is úgy voltam, mint te. Ha fiatalabb koromban elképzeltem a későbbi életem, akkor abban benne volt a gyerek is. Ennek ellenére hiába voltak mindig komoly és jónak gondolt kapcsolataim (3 év, 8 év, 2,5 év...), sosem jött el a pillanat, mikor azt mondtam volna, hogy "na most". Mindig úgy voltam vele, hogy "majd".

A mostani párommal 4 hónapja vagyok. Mikor elmentünk egy ismerős házaspárhoz, akiknek van egy tizenpár hónapos gyereke és láttam, hogy viselkedik vele, akkor ütött be a gondolat, hogy "igen, neki szeretnék szülni". (Nyilván nem csak neki, hanem magunknak, kettőnknek, de értsd jól:) Persze nyilván nem vagyok hülye, meg ő sem az, nem ugrunk bele a dologba így, kellenek a fokozatok, de most már sokkal valóságosabbnak látom azt, hogy tényleg pár éven belül gyereket vállaljak, mint eddig.

Soha nem éreztem igazán, nem tudtam, akarok-e vagy nem, a nőgyógyászom is azt mondta, hogy ha lesz is, akkor minimum fél éves hormonkezelést kell kapnom és úgy sem biztos, hogy sikerül.

Aztán egyszer nem védekeztünk, nem gondoltuk, hogy baj lesz, és egyből terhes lettem. A barátom nagyon örült neki, én megijedtem, de úgy voltam vele, hogy ha jönni akar jöjjön, amúgy se tudtam volna elvetetni. Sokszor felmerül bennem, hogy jó ötlet volt-e, jó anya leszek-e, szeretni fogom stb. Veszélyeztetett terhes vagyok, az elejétől kezdve voltak bajok, nagyon aggódtam/aggódom érte mindig. Lassan megveszünk neki mindent, egy csomó cuki ruhát beszereztem már, vissza kell fogmom magam, ha meglátok valamit a boltban. Mindneki mondja, hogy ne vegyünk sok ruhát, mert gyorsan nőnek, meg kaptunk is sokat, de nem bírom megállni, hogy ne vegyek valamit. Nemsokára érkezik. Várom/várjuk, én mondjuk borzasztóan félek a szüléstől. 28 évesek leszünk idén a barátommal.

Én imádom a gyerekeket, sokat vigyáztam is rájuk. Nem véletlen lettem óvónő. 17 évesen megismerkedtem 1 férfival, aki idősebb volt nálam, és már volt háza, stabil élete. Egymásba szerettünk, és hamar vállaltunk gyereket. 19 voltam. 21 évesen szültem a másodikat, majd tavaly 28 évesen a 3.at

3 fiam van. Nem bántunk meg semmit. :)

Fiatalon célkitűzésem: 28 évesen szerettem volna szülni és 30 évesen házasság . 2 éves kapcsolatban 28 évesen gondolkodtunk gyerekben és szerettük volna is, 30 évesen házasság és a gyerek 32 évesen jött össze 4 év próbálkozás után.

Más gyereke mindig is hidegen hagyott. Soha nem érdekeltek, nem is szerettem őket. Férfit is mindig úgy kerestem hogy ne legyen gyereke, mert az kizáró ok nálam. Ez a mai napig így van!

Viszont a saját gyerekem a mindenem.