Ti mikor éreztétek úgy, hogy "MOST" gyereket szeretnék?

Úgy vagyok, mint te. Elvagyok velük, különösebben nem is idegesítenek, de fáraszt a gyerekfelügyelet. Kb. két nap után elég.

Saját nincs és nem is szeretnék...

34/N

29 éves vagyok..volt egy vetélésem tavaly február 14én! Nem tudtam arról a terhességről,védekeztünk. Azóta próbálom magamban rendezni hogy megtartottam volna e ha tudom,ugyanis hiába van biztos hátterem nem és nem jön a gyerek utáni vágy.

A keresztfiamra szoktam én is vigyázni,mindent megadnék a kispasiért,el is szoktam vinni anyjától sokszor programokra,vagy csak boltba elviszem míg anya pihen. (19 hós)

De nem érzem hogy nekem kellene baba.

Annyira örülök hogy stabil és mondhatni luxus életem van munkámnak köszönhetően,hogy egyenlőre fogalmam sincs mi lenne ha megszakadna a mindennapi életem. A férjem már elvált,van egx nagyobb fia aki teljesen önálló ha velünk van,nagyon érett 13 éves.

Te hány éves vagy?

Anyukám is mondta hogy már unokázna de én más nyomására csak feszültebb leszek,utálom mikor ez jön fel témaként. Tavaly voltunk esküvőn ahol a jó öreg mamikák csoportba gyülve rám szálltak hogy hogyan fogok szülni ha alig vagyok 50 kiló? Le vagy fogyva Szandika,eszel te rendesen?

Vagy amit legjobban utálok hogy a párom piszkálják miért nem "csinál" már nekem egy gyereket.

Igen, szerettem volna sajátot, egy lányunk van.

Más gyerekére nem szerettem soha vigyázni, nem nagyon látom őket aranyosnak, a saját az teljesen más.

Nekem is volt egy jó pár lány barátom akik nem szereték a gyerekeket, de mikor a nem várt beütött akkor nagyon megváltoztak, mintha a hormonok kicserélték volna őket és azóta sem értik mi volt az ellőtte. Nagyon jó anyák szeretik imádják a gyerekeiket, viszont előtte el nem tudták képzelni hogy ők gyereket vállalnak.

39f

Nagyon fiatal anyuka akartam lenni, hogy a "haverja" lehessek a gyerekemnek. Aztán amikor abba a korba értem, rájöttem, hogy azért ez nem ilyen egyszerű, kellenek anyagi feltételek is... és aztán lett egy rossz házasságom, ami végképp elvette a kedvemet a gyerekvállalástól, pedig akkor aztán rákapcsolt a társadalmi elvárás, mindenki állandóan azzal szekált, hogy mikor lesz már gyerek.

Aztán elváltam, később lett egy boldog kapcsolatom, és 5 év után lakást is vettük. Ekkor alaposan végiggondoltuk, minden oldaláról átbeszéltük, és az lett a végeredmény, hogy szeretnénk gyereket. Így 36 évesen fogok szülni (hamar teherbe estem). Hát nem éppen az, ahonnan indultam :D De legalább elmondhatom, hogy teljesen saját döntés, és nem társadalmi nyomás hatása.

Már házas voltam, de nem akartam gyereket. A növérem gyerekeit imádtam, mindenhova vittem öket. De gyereket nem akartam.

Majd megismerkedtem egy férfival, iszonyat nagy szerelem, de hát házas voltam. Majd pár hónap után egyszerüen már nem bírtuk egymás nélkül. Az elsö alkalommal úgy voltunk együtt, hogy nem védekeztünk(én mindig mindenkivel védekeztem), és miután ott feküdtünk és eszünkbe jutott, hogy nem védekeztünk, akkor mind a ketten azt mondtuk, hogy nem érdekel, ha baba lesz, söt még az lenne a legjobb. (bizony az elsö együttlétkor)

Majd elváltam, és 2 év múlva(éppen karrier építésben voltam) jött az elsö lányunk.

Most már 12 éve vagyunk együtt boldog házsságban. Egyszerüen rossz emberhez mentem férjhez elöször, és az nem stimmelt.

Ilyen, azonnal és most akarok gyereket nem volt.

7 év munka(ebből 3 év magas pozi) és 3 év házasság(7ev kapcsolat) után lett babánk. KB 1 év próbálkozás után.

De ahogy írtam, nem voltam rástresszelve, tudtam hogy szeretnék gyereket a férjemtől, aztán nem védekeztünk

Sosem voltam annyira odáig a gyerekekért, simán el tudom fogadni, ha valaki nem akar.

Én azt éreztem, hogy szeretem a férjem és nagyon jó lenne ha kettőnkből "lenne" egy új ember.

5 hónapos a lányom és persze nagyon szeretjük.

Amúgy tőlünk is folyton kérdezték, h mikor lesz már, mert ahogy írtam 3 éve voltunk együtt. Nekem fontos volt az anyagi stabilitás, mindig is inkabb racionális voltam, nem tudtam volna bevallalni egy babát "mert jajj de vágyom már rá"