25evesen kivállalta be a babát?

Ha becsúszott volna, vállaltuk volna, 3 éve voltunk együtt. De jobb, hogy 4 évvel később jött, volt időnk együtt utazni, félretenni, stb. Így is baromi nehéz időszak fizikailag és mentálisan is.

Amúgy valkinek korai, van akinek ideális, de későinek nem mondanám egyáltalán.

Úú...

A #3 válaszoló! Neked üzenem, kedves barátom, hogy, ezt nem divatnak hívják jobb helyeken, ha egy nő picit előre gondolkodik és nem meztelen seggell kezd neki állni családot alapítani. Én inkább ez felelős hozzáállásnak hívom, hogy igyekszünk legalább egy lakhatást, stabil pár kapcsolatot, végzettséget és valami munkahelyfélét össze hozni...

Talán 25 évesen ne azon rágódjunk már, hogy mi lesz 40 év múlva, mikor fogunk már az unokáinkkal, dédunokáinkkal játszani, nézzünk ki nagyon jól a gyerekünk szallagavatóján, el tudjunk vele járni bulizni, kocsmázni, és mikor szül már a lányunk, hiszen nekünk jogunk van unokázni, nekünk jár az unoka (ezeket, nem magamtól találtam ki, anyukák találták leírni...). Szép, mondom. Lehet, hogy Magyarországon az a megszokott, hogy egy átlagos 50-es már temeti magát, de ennek nem muszáj így lennie.

Sorry az "off"-ért, de nem bírtam szó nékkül hagyni ezt a hozzáállást!

"De most az a divat, hogy előbb karrier, előbb, lakás, előbb beutazni a világot stb."

ja, tök hülyék, hogy nem akarnak albérletbe/szülők nyakára szülni, és anyagi biztonságot teremteni maguknak, és a gyerekeiknek is. és még van pofájuk az életet is élvezni.

"Mire ezt elérik, lesz minimum 40 éves. Akik ilyen korban vállalnak, nem gondolnak bele hogy mire felnőln, mennyi idősek lesznek"

"És mire neki is lesz gyereke. Vajon lesz idejük az unokákkal játszani, vagy egyáltalán az unokák születését megérni?"

őszintén: kit érdekel? 40 évesen szülsz, mire 60 leszel, a gyereked 20. te 60 évesen tervezel meghalni? mert én nem. mire 70 leszel, a gyereked 30. ilyenkor azért már illene függetlennek lennie tőled, akár már gyerekei is lehetnek. mondjuk meghalsz 75 évesen, a gyereked 35, felnőtt ember, ha 25 évesen vállalt gyereket (ahogy szerinted "illik"), az unokád 10 éves, lesz rólad emléke, sok időt tölthetett veled. ez nem elég jó neked?

"Nem beszélve arról a tényről, hogy a mai fiúcskák még 30 évesen szüzek, aztán nyomják a videojátékot, meg itt rinyálnak hogy nincs barátnőjük."

az én párom 23 lesz idén, 3 éve vagyunk együtt, mindketten "nyomjuk a videojátékot", így ismerkedtünk meg. biztosíthatlak, aktív szexuális életet élünk ;)

Senki nem tervezi hogy 60 évesen meg haljon, mert ezt nem tervezni kell, hanem akkor jönnek az egészségügyi gondok. Édesanyám is 60 éves, neki már van három unokája, és utóbbi években nagyon elkeseredett, hogy sok hozzá hasonló korú ismerőse, régi osztalytarsai temetéseire kell menni, mert elhaláloztak. Szóval nem kell ezt tervezni, csak megtortenik. És az emberi szervezet nem úgy lett "megteremtve" hogy 40-50 évesen szüljön először gyereket. Szimplán egészségügyi szempontból nem ideális, az ideális bizony 20-30 éves kor között van. Ez nem divat kérdése, ez ORVOSI TÉNY. Persze, nagyon sokan vannak akik 40 évesen szülik az elsőt, mert a mai orvostudomány lehetővé teszi nekik, de még igyis lássuk be, ott születik genetikai rendellenességgel a legtöbb baba. Nem véletlenül. Ilyen a szervezet, ilyen az emberi test, csak sokan tagadásban élnek, meg ez a hülye szöveg hogy annyi vagy amennyiben érzed magad. Pfff. Annyi vagy amennyi. Ezen változtatni nem lehet, jelenleg a kor még előre halad nem visszafelé. Jelenleg még öregszünk és nem fiatalodunk (aztán ki tudja hova fejlődik az orvostudomány). Az meg sajnos társadalmi kérdés, hogy ugye most már a nőnek is dolgozni kell ahhoz, hogy egy családot fenn tudjanak tartani, nem elég már csak a férfinak, mint régen. Most már egy fizetés nem elég. Sőt, sokszor már kettő sem, ezért is tolódott ki a szülési kor 30-40 fölé. Sajnos az emberek addigra tudják megteremteni az alapot egy gyerekhez. De orvosi szempontból akkor is az ideális 20-30 között.

Mi egyébként párommal ezért terveztük 24-25 éves korunkban az első gyereket. Minimális hátterünk már volt, a többit szépen útközben megteremtettük. 24 évesen estem teherbe (tudatosan, megbeszéltük, leálltam a gyógyszer szedésével), 25 évesen szültem. Minden orvos azt mondta, a fogadott orvosom is, és aki a genetikai vizsgálatot csinálta is, hogy ez a legidealisabb kor első gyerekhez. És nem bántam meg, nem bántuk meg, szépen építjük a kis életünket tovább, ha arra vártunk volna hogy minden, de minden meglegyen, akkor varhattunk volna 50 éves korunkig is :). De persze az sem jó hogy a semmire... Így mi a köztes állapotot választottuk, volt jól fizető munkánk, és egy bizonyos önerőnk, hogy fel tudjunk hitelt venni egy házhoz. Miután ez megtortent belevágtunk a baba projektbe. Ha arra vártunk volna hogy hitelmentesek legyünk teljesen és úgy legyen házunk, két autónk stb akkor bizony varhattunk volna 50-60 éves korunkig :D

17: mi is így voltunk. Valamennyi háttér már volt (diploma, munka, lakhatás megoldva, anyagilag belefért), így vágtunk bele 25 évesen, csak sajnos elsőre missed ab lett, és másfél év múlva született csak meg az első babánk. Én akkor 27 voltam, a férjem még nem töltötte be a 26-ot. Most 32 leszek, van azóta még egy gyerek, az egzisztenciát tekintve meg elég nagyot léptünk előre. Kb 3x annyit keresünk, mint akkor, amikor az elsőt vállaltuk be, vettünk saját házat, van autónk.

Sokan azt hiszik, hogy ha már van gyerek, nem lehet fejlődni, pedig dehogynem! A lehetőség ugyanúgy megvan menni előre, mint gyerek nélkül.