25évesen összefoglalnátok röviden az életeteket?

Bár én nem vagyok még 25, leirnám személyes tapasztalataimat : elkezdtem egyetemre járni, mellette dolgozok hétvégente. Háát, nehéz igy jelenleg, nem is fogom már sokáig csinálni ezt mert egészségileg ki fogok készülni hamarosan.

Mindegy.

Lényeg, amit én észrevettem nem feltétlen a papir, hanem hogy tudd önmagad eladni. Ez nálunk (Romániában) és sajnos nálatok sem megy másképp... Nem egy példát láttam és hallottam már hogy hiába van millió papairja, ilyen olyan végzettsége, mesterije, és a kutyának sem kell, mert ismerettsége nincs és nem tudják beintézni vagy épp nincs kellő szakmai tapasztalata.

Sajnos a tapasztalatot ott kell megfogni ahol csak tudod ! Én is épp ezért kezdtem el dolgozni most szeptembertől, hogy ha még kevés is, de legyen, mert nagyon számit... Emellett persze még részt veszek egyetemi szervezkedésben, mert ez is belekerül önéletrajzba és rengeteg tp-t ad.

tehát mondhatni, ha kilépek az egyetemből lesz a hátamnál kellő tapasztalat.

Nélküle, én speciell egy nagy nulla lennék, márcsak azért is mert ismerettségem nincs, nem fordultam meg soha nagyobb emberek körében, bár volt hogy próbáltam, engem nem fogadtak be. Én meg ny*lni a f**eküket nem fogom sajnos mert ez nem az én stilusom.

Magánéletem jelenleg stabil, de én 19 évesen nehezen találtam magamnak párt, és igyekszem a jelenlegi friss kapcsolatomat komollyá tenni mert nehéz találni főképp 25 évesen párt...

Idágig hány évet?

Hm... Általános iskola 8 év... Kitünő voltam a végén.

Gimnázium... Itt leromlottak kissé a jegyek 3-asra.

Érettségi.

Egy szemeszter, egy szakon, amiből kiábrándultam

4 év egy másik szakon - ezt befejzeve tanár leszek.

Nyelvvizsgák: ált. iskola óta németet tanulok, szóval alapszinten tudok németül.

angolul a középsuliban kezdtem tanulni, ezt is alapszinten beszélem, viszont le szeretnék vizsgázni belőle... mert papirom nincs róla.

Gyereket, házzaságot nem tervezek még.

Először az egyetemet kell elvégezni, hogy ne függjek senkitől, ha véletlen tönkremegy a házzasságom. másodszor - szeretném még élvezni a szabadságom, függetlenségem. nagy álmaim vannak. :)

Szeretném, hogy a hobbijaim közül (rajz, éneklés) legyen valamelyik a szakmám, de ezt elég bonyolult lenne megvalósitani. plusz a müvészek keveset keresnek... ha csak nem adják el magukat, de az más kategória... Ezért a hobbijaim csak hobbik maradnak - az egyetemi éveim alatt biztosan.

A tanári szakma mellett döntöttem. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, barátságos, kedves vagyok, pozitiv kisugárzásom van, engedékeny, laza és néha túl komolytalan. Szeretek viccelődni. Megnyerő természetem van, könnyen megjegyeznek az emberek. Akaratom ellenére is feltünök... :)

Nehezen lehet kihozni a béketürésemből, és elég jó vagyok vitákban (a szüleimtől tanultam). Csak akkor kezdek vitázni, ha tudom, hogy nekem van igazam. Ha a másik fél minden akaratom ellenére sem képes bevallani a hibáit, engedek a béke érdekében, de mindvégig tudom, hogy jogosan mondam ki azokat a szavakat. Ezek az ellhalgatások csak a kapcsolatomat fogják rombolni... Aztán, ha egyszer megelégelem, és ha a körülmények is engedik, új életet fogok kezdeni. :)

Sajnos túl intelligens vagyok ahhoz, hogy tudjam, mikor hazudik valaki és mikor nem - és ha ezt egy számomra fontos személy teszi, elvesztem a bizalmam iránta.

Az emberek sokszor furán néznek rám, pletykák miatt, leginkább olyanok, akik a közelembe sem érnek. :) Sajnos sokszor tévesen itélnek meg, bár a legtöbbjük szimpatikusnak talál. A velem kapcsolatos igazságtalanság kimozdit a pozitiv hangulatomból, de könnyen visszanyerem azt.

Eddig még csak tanultam - kicsit ész nélkül :( - most keresek munkát, erre most jöttem rá. Van BSc diplomám, a mestert nem fejeztem be. Most elkezdtem egy keresettebb szakmából OKJ-t (még 1,5 év).

Jogsi, nyelvvizsga van.

Most, amit nagyon hiányolok, hogy elkezdhessem a külön életemet: egy munka, ha ez megvan, akkor albérletbe költöznék.

Barátom már volt, de az igazit még nem találtam meg. Szóval ez is hiányzik. Két-három év múlva szeretnék gyereket (amikor már minden stabil lábakon áll és persze megtaláltam a jövendőbelim :) - ez egyelőre egy vágy).

Az egyetem utolsó éve alatt dolgoztam (de még nem állandó munkákat és albiban laktam).

A viselkedésem javult. Nagyon visszahúzódó voltam, de 2 év alatt, gyökeres változásokkal javul. :)

"hány évet tanultatok idáig?"

15évet

"és hány évet dolgoztatok?"

5 év igazolható jogviszonyom van,

"mit értetek el? nyelvvizsga,jogsi,érettségi,szakma."

Jogsi van 7 éve, érettségi + 2 szakma. Nyelvvizsga nincs.

"mit hiányoltok az életetekből?gyerek,karrier..stb"

Nincs egyik sem, nem is volt, nem is lesz.

sok pénzt

"megnyerő a személyiségeket?"

Nem az.

"könnyen boldogultok az életben?"

ha könnyen boldogulnék, nem ezen az oldalon lógnék.

25F

Érettségi után elvégeztem egy OKJ-s tanfolyamot. Nem igazán érdekelt, de családi nyomásra belementem. Azóta nem használtam azt a tudást.

20 évesen kezdtem el dolgozni. 22 évesen felköltöztem albérletbe, Budapestre. Elkezdtem az egyetemet, mellette dolgoztam főállásban. Majd szakot váltottam és most is azt folytatom.

Jövőre külföldre költözök.

Papír alapon van érettségim, jogosítványom. De emellett közel 6 év munkatapasztalatom, multinál és magyar cégnél is. És számomra ez felbecsülhetetlen.

Mindent egyedül értem el. A személyiségem szerintem megnyerő, nagyban befolyásolja, hogy hova jutok el és milyen emberekkel találkozok. Pozitívan állok az élethez, így könnyebben boldogulok.

Ami hiányzik, az a párkapcsolat. De élem az életem, dolgozom a céljaimon és nyitott vagyok.

A társadalmi elvárások nem érdekelnek, hogy ennyi papírod legyen, meg házad, párkapcsolatod, gyereked.

Eddig összesen 15 évet jártam iskolába: 8 áltálános után 5 éves kéttannyelvű gimnáziumba mentem, utána összesen kb. 2-3 évig jártam egyetemre (de ezt nem egyhuzamban, maga az aktív tanulással töltött idő kb. 2 év volt).

2 szakirányba is belevágtam, de időben rájöttem, hogy ez a fajta élet nem nekem való, és 2 éve abbahagytam a tanulmányaimat.

3 éve dolgozom folyamatosan, ugyanazon a helyen.

Van egy spanyol felsőfokú és egy angol középfokú nyelvvizsgám (a felsőfokon beszélem a nyelevt, de egyelőre mindig másra kellett a pénz, így a nyelvvizsga várat magára. Papír nélkül is fordítással foglalkozom, úgyhogy azt hiszem, nem nagy hiány egyelőre).

Szakmám és jogsim ugyan még nincs, viszont azt elértem, hogy pár éve végre elég bátor vagyok ahhoz, hogy a saját döntéseim alapján éljek és önmagam legyek - ha előbb megtettem volna, valószínű nem úszott volna el az elmúlt 10 évem olyasmivel, amit most nem tudok hasznosítani. Másoknak ez valószínű semmiség, nekem viszont nagy dolog. Semmiféle papírt nem cserélnék el ezzel.

Az életemből nem igazán hiányolok semmit. Karriert építeni nem szeretnék, ahogy gyereket és családot sem.

A barátaim szerint elég megnyerő a személyiségem, és az életben... hát, szerintem egész könnyen elboldolgulok. Remélem ezután is így marad. :)

25/l