Vannak itt autista/asperger szindrómás szülők?

A fiam aspergeres, 3,5 éves. Beszél 1,5 éves kora óta, beszéddel és a beszédértéssel soha nem volt gondunk, nagyon okos. De! a környezetével nem tud és nem is tudott soha barátkozni, a vele egykorúak zavarják, kapcsolatot szülő (vagy felnőtt) segítségével tud teremteni. Nála ez a legjellemzőbb tünet.

Vannak könnyebb és nehezebb napjaink. A nehezebb napokon egész nap hiszti van. Mindenért. Olyankor minden apróságon kiborul, levágja magát a földre és sír. Mindenen, ami nem úgy alakul, ahogy ő szerette volna.

A fiam is valószínü örökölte. A férjem testvére egy furcsa ember, viszont járt rendes oviba, iskolába. Ma már 30 éves és igencsak zárkózott. Nem dolgozik, nem szereti a társaságot, látszólag zavarják az emberek.

És neked kérdező hány éves a gyermeked? Mesélsz róla?

Nekem testvérem Aspergeres, más nem a családban. Kicsi korában nem játszott a többiekkel, nem nézett senki szemébe és nem beszélt, csak arról amiről ő akart.

Szüleim nagyon sokat foglalkoztak vele, nagyon sok idő, energia és kitartás volt, hogy megtanuljon kommunikálni.

Nagyon okos. Csak a szociális készségei nem a legjobbak. De ezzel "normális" emberek is küzdenek...

Most 22 éves, okjt csinál, egyedül közeledik, vásárol. Megtanult kommunikálni az emberekkel, de ha többet beszélsz vele, észre lehet venni, hogy "fura". A small-talkot egyáltalán nem érti. Kijelent olyan dolgokat, amiket nem illik, de ha úgy van valami, akkor miért ne mondaná. (Pl. nagy a hasad. Ilyet nem illik megmondani egy rég látott ismerősnek, de tényleg hízott.😅)

Nincsenek barátai. Vagyis van 1. Nekem nagyon fáj ez. Ő teljesen boldogan éli világát.