Miért nem akarok már gyereket? Miért húztam be a féket hirtelen?
Régen úgy voltam, sosem akarok gyereket,nem is szeretem a gyerekeket most sem, kivéve a 3 unokaöcsit, akik tényleg imádnivalók. Aztán megismertem a férjem, sok év együtt, minden klappol, és elkezdem nagyon vágyni gyerekre. 2 barátnőm is terhes és annyira örültem nekik, meg mindig érdekelt mi van velük, mert hogy lassan mi is akarunk. Aztán az utóbbi 3-6 hónapban nagyon sok munkám volt, eléggé ki voltam, de segített sokat a férjem, viszont ennek ellenére mindent nekem kell észben tartani, ha én munka után főzök az evidens, ha ő főz, akkor meg ő egy hős, stb... És az utóbbi időben egy paraszt volt velem... Mintha én minél türelmesebb lennék, ő annál szemetebb. Én beteg voltam, 11 órát dolgoztam, mire hazaértem nagy éhen megkérdezi nagyvonalúan hogy rendeljünk inkább valamit? Beteg volt, folyton picsogott, ha én beteg vagyok és mondom hogy de rosszul vagyok, mindig licitál, hogy ő mennyivel rosszabbul van... Karácsonykor minden ajándékot én döntsek el, tüzelőfát én rendeljek, kellene 2 autó a munkábajáráshoz, de ő könnyen be tud járni vonattal is, ennek elle ére sokszor vittem munka előtt de menni már nyilván nem tudtam érte, erre én vagyok az oka hogy neki vonatozni kell... Ami igaz, de az autószerelőt a másik kocsinkhoz meg ő nem intézi... Én hagytam, gondoltam még áron mikor intézi el... Hát 4 hónap telt el...
Szóval besokalltam, és most azt gondolom nem kell még egy teher a nyakamba... Magamnak sosem akartam gyereket, főleg ő volt az oka, hogy kedvet kaptam, de most teljesen meginogtam... Én nem akarok cseléd lenni... Látom anyámat, az anyósomat, mindkettő cseléd a család meg a férjeik szemében, 60 évesen ugyanúgy mint 20-40 éve... Én nem akarom ezt, és azt hittem az én férjem nem ilyen, de mostmár azt gondolom minden férfi egyforma ebből a szempontból... Ki van nyalva a hátsójuk és még bunkók is (apán meg apósom, bár apósom sokkal kedvesebb anyósom al mint apám anyámmal). Már a barátnőim sem érdekelnek (nyilván ezt feléjük próbálom nem mutatni), teljesen pesszimista lettem...
Az az egy tuti, hogy nem fogok a magam kárára gyereket szülni, és nem nagyon vigasztal, hogy dehát minden férfi ilyen.... Azt hittem az én férjem más, de most komolyan dícsérgetnem kellene, hogy néha elmosogat vagy elvét e megfőz? Én is ugyanúgy dolgozom, miért ér az ő erőfeszítés többet? Annyira elkeseredtem, és annyira haragszom rá...Amikor felhoztam neki ezt, és mondtam, hogy ha nem változnak a dolgok akkor bizony nem lesz gyerekünk, csak bunkózott, meg üvöltött hogy akkor jólvan, nem lesz gyerek....
Komolyan elgondolkodtató hogy itthagyon a faxba.... Sokszor azt érzem egyedül már már könnyebb lenne....
Na de ebbe is van egy-két kanyar. Anyósnak fiai vannak. Gyerekkorukba végig csinaltak a dolguk otthon. Takarítás, kisebb gyerek ellátása.. Stb.. És MÉGIS azzal jön anyósom h a NŐ dolga minden...en meg lesek ki a fejemből hogy ezt hogy?? 18 éves kora után semmit nem kell csinálnia??
Amúgy a férjem is "jó ember" volt.. Mindent megcsinált. Későn vállaltunk gyereket, tehát volt időm megismerni (8 év) és mégsem tudtam teljesen kiismerni. Oka: addig kb egyformán kerestünk, egyforma volt a munkaidőnk...
Aztán jött a baba. Először nem volt gond, vagy egy fél évig. Azután... Hát ő dolgozik... En nem 🙄 Tipikus ferfimunka nincs(lakas), de kb ugyanannyiszor oldom en is meg mint ő.. Takarítás... Kosz van.. Szte... Eskü, tenyleg nincs! Utálom a koszt, kupit, még a gyerekkel sem takaródzom, mert nem hagyom h nagy kupi legyen...de mostanában SEMMI sem elég jó.. Kaja sem.. Soha semmi.. En szerzem be az ő családjának az ajándékait is. Viszont nem szólok semmit, mert nagyrészt ő jár(90%-ban)vásárolni és ő adja fel a csekkeket. Igy teljesen úgy vagyok vele h 50-50% a teher. Nem is ezzel lenne gondom, hanem hogy kotekszik.. Pedig a munkája nem megterhelo. Ja es az en apam tenyleg jo ember volt. Igaz nem főzött, meg takaritott, de kemény fizikai munkas volt, örültünk ha hazaer. Velem eljatszott, boltba is jart es voltak otthon kinti ferfimunkak. Mondjuk felepitette a sajat házunkat anno. Anyum halála utan meg atvette a hazi munkakat is. En meg amit tudtam megcsinalgattam. (10 eves voltam)
Es megse vagyok elegedett a választásommal, azon felül h szeret...lehet h ez egy rossz periódus nalunk... De megvarom míg visszamegyek dolgozni.. Ha nem változik a helyzet.. Sajnos válás lesz. Nem azert mert gyerek, hanem mert esku zsembes oregember🙄
"És MÉGIS azzal jön anyósom h a NŐ dolga minden"
Itt van a kutya elásva. Hiába kellett gyerekként megcsinálnia ezt azt (gondolom mert gyerek volt, és nevelés célzattal), ha a világnézet az volt otthon, hogy a nő dolga, hát persze hogy ezt veszi át.
Persze vannak férfiak akik időközben bolondulnak meg, ez tény, meg az is igaz hogy a gyerekvállalás nagy próbatétel. :(
Lányok eszembe jutott még valami pozitívum amit nem írtam meg, ami talán egy icipicit lehet megoldás vagyis nem egészen megoldás, de egy olyan dolog amivel kompenzálhatja a férfi ha nem segít be annyit amennyit kellene.
Nálunk kialakult egy rendszer , mégpedig az, hogy ha már nagyon elegen van és úgy érzem, hogy mindent nekem kellett csinálnom , elfáradtam és azt szeretném , hogy valahogy helyreálljon az egyensúly akkor kiválthatja a párom a mosogatást házámunkát egy masszázzsal.
Ezt még mint némi megoldást tudom mondani nektek, mivel ilyenkor azt érzem, hogy helyreáll az adok-kapok egyensúly.
Esetleg próbáljátok meg ti is.
Amúgy na ne értsetek félre, attól még baromi sokszor idegesítenek ezek a dolgok, de küztünk talán ezért nem mérgesedtek el még a dolgok... ja és hát igen , akik azt gondolják ezt előre lehet látni, hát itt vannak az élő példák mint a kedves előző válaszadó is.
Bizony szerintem nem lehet ezt annyira előre látni, mivel a leglinkebb férfiakból is válhat kiváló apa és a legsegítőkészebb férfi is megbolondulhat egyszer.
Mert pl. el tudom képzelni, hogy vannak olyan férfiak, akik pl tündérek amíg nincs gyerek, mert tudják, hogy a nő bármikor leléphet és talál mást, viszont miután megérkezik vagy megérkeznek a gyerekek ugye elkényelmesednek, megnyugszanak hogy bizony most már nem kell annyira félni attól, hogy lelép az asszony mással, mert kinek kellene most így gyerekkel.
Szóval na...azért szerintem nem olyan egyszerű dolgok ezek.
Sajnos szerintem ezt nagyon nem minden esetben lehet észrevenni egy férfin előre, hogy milyen apa , milyen társ lesz és erre nem is lehet nagyon elkészülni előre.
Csak bízni lehet maximum és törekedni arra, hogy megbeszéljétek a dolgokat és keressetek egy megoldást.
Ha az egy takarítónő akkor az, ha egy masszázs amit cserébe kapsz, akkor az de valami legyen amivel kompenzálja ezt a hiányt.
Szerintem talán ez a legfontosabb, hogy az egyensúlyt valahogy meg kell próbálni fenntartani.
No de na én sem vagyok egy bölcs mindentudó ember szóval ki tudja mi a jó meg hogy lenne jó, így is néha elgurul a gyógyszerem attól, hogy a párom lusta és nyomkodja azt a kedves gépet a meló után, de mégis azért sokszor segítenek ezek a praktikák.
..:)
amúgy nem tudom melyikőtök írta, hogy elment bulizni a párja és ott hagyta betegen..nagyon nagyon sajnálom..engem is hagyott már itthon így a párom a kapcsolatunk elején nem is egyszer , és a mai napig felhozom neki ha összeveszünk..(tudom tudom nem kellene de hát sokszor nem bírom ki..:D ) ez bennem is sebet hagyott, de hogy téged így gyerek mellett , betegen lázasan ott hagyott...hát tényleg nem tudok mit mondani...
az ilyen férfit talán tényleg jobb elhagyni, mert úgy látszik ennyi tisztelet nincs benne az irányodban...:S
vagy legalábbis meséld el neki, hogy mit éreztél, vagy pedig egy megoldás lehet, hogy ha ő lesz beteg akkor te lépj le valahova a brátnőiddel, vagy bráhova és hagyd őt otthon betegen a gyerekkel vagy akár egyedül had érezze át,hogy neked hogy eshetett, milyen érzés volt amikor otthon hagyott és nem foglalkozott veled.
Hát tényeg valami megoldást kell találni ezekre a dolgokra mert úgy látszik a férfiak nagy nagy százaléka ilyen és mápedig muszáj megoldást találni , mert különben akkor nem marad együtt így a végére egyetlen pár sem, és elvált szülők tömkelege fog mászkálni a viágban.
Nem mintha nem lenne így is elég , de na mégis..értitek..:D
Lehet akkor még csak a gyereket látta benne, akinek segítenie kell otthon. Később ahogy férfi lett, életbelépett a "feleségdolga, nődolga" szabály...
De ez csak egy tipp.
Én vagyok akit itt hagytak szilveszterkor betegen. Én is próbálkozom ezerrel. Nem várom meg hogy segítsen. Választást kap, pl ma teregetsz vagy mosogatsz?
Amúgy képzeljétek tegnap full betegen jött ő is haza. Én meg teljesen komoly arccal közöltem hogy jo akkor én reggel elmegyek, este jövök és lehet boldogulni egyedül. Teljesen bepanikolt... 😀 Én meg jót mulattam. De reggel nem hagytam tovább aludni pusztán azért mert náthás. Nem is szólt egy szót sem, kelt mint a kisangyal.
ez az utolsó hozzászoló!!! hajrá hajrá! holnap menj is el othonról valahova , akárhová csak hagyd egyedül és ha nem is ér rá senki, akkor is mond azt hogy egy rég nem látott baráttal találkozol vagy találj ki valamit....így fogja átérezni ő is , hogy neked milyen kellemes volt otthon lenni...!
Jóóóó tudom tudom nem szép dolog a bosszúállás , no de na ..:D azér még is néha olyan jól tud esni.
csak az a baj, hogy én is olyan hülye vagyok, hogy megsajnálom a másikat, és természetesen nem teszem meg ezeket a dolgokat.
Pedig anno én is eldöntöttem, hogy megcsinálom ugyanezt vele, ugyanis engem is hagyott ott anno nem egyszer nem kétszer betegen.
De azt hiszem már túl tettem magam rajta, és arra fogom hogy ez még a kapcsolatunk elején volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!