Miért nem akarok már gyereket? Miért húztam be a féket hirtelen?
Régen úgy voltam, sosem akarok gyereket,nem is szeretem a gyerekeket most sem, kivéve a 3 unokaöcsit, akik tényleg imádnivalók. Aztán megismertem a férjem, sok év együtt, minden klappol, és elkezdem nagyon vágyni gyerekre. 2 barátnőm is terhes és annyira örültem nekik, meg mindig érdekelt mi van velük, mert hogy lassan mi is akarunk. Aztán az utóbbi 3-6 hónapban nagyon sok munkám volt, eléggé ki voltam, de segített sokat a férjem, viszont ennek ellenére mindent nekem kell észben tartani, ha én munka után főzök az evidens, ha ő főz, akkor meg ő egy hős, stb... És az utóbbi időben egy paraszt volt velem... Mintha én minél türelmesebb lennék, ő annál szemetebb. Én beteg voltam, 11 órát dolgoztam, mire hazaértem nagy éhen megkérdezi nagyvonalúan hogy rendeljünk inkább valamit? Beteg volt, folyton picsogott, ha én beteg vagyok és mondom hogy de rosszul vagyok, mindig licitál, hogy ő mennyivel rosszabbul van... Karácsonykor minden ajándékot én döntsek el, tüzelőfát én rendeljek, kellene 2 autó a munkábajáráshoz, de ő könnyen be tud járni vonattal is, ennek elle ére sokszor vittem munka előtt de menni már nyilván nem tudtam érte, erre én vagyok az oka hogy neki vonatozni kell... Ami igaz, de az autószerelőt a másik kocsinkhoz meg ő nem intézi... Én hagytam, gondoltam még áron mikor intézi el... Hát 4 hónap telt el...
Szóval besokalltam, és most azt gondolom nem kell még egy teher a nyakamba... Magamnak sosem akartam gyereket, főleg ő volt az oka, hogy kedvet kaptam, de most teljesen meginogtam... Én nem akarok cseléd lenni... Látom anyámat, az anyósomat, mindkettő cseléd a család meg a férjeik szemében, 60 évesen ugyanúgy mint 20-40 éve... Én nem akarom ezt, és azt hittem az én férjem nem ilyen, de mostmár azt gondolom minden férfi egyforma ebből a szempontból... Ki van nyalva a hátsójuk és még bunkók is (apán meg apósom, bár apósom sokkal kedvesebb anyósom al mint apám anyámmal). Már a barátnőim sem érdekelnek (nyilván ezt feléjük próbálom nem mutatni), teljesen pesszimista lettem...
Az az egy tuti, hogy nem fogok a magam kárára gyereket szülni, és nem nagyon vigasztal, hogy dehát minden férfi ilyen.... Azt hittem az én férjem más, de most komolyan dícsérgetnem kellene, hogy néha elmosogat vagy elvét e megfőz? Én is ugyanúgy dolgozom, miért ér az ő erőfeszítés többet? Annyira elkeseredtem, és annyira haragszom rá...Amikor felhoztam neki ezt, és mondtam, hogy ha nem változnak a dolgok akkor bizony nem lesz gyerekünk, csak bunkózott, meg üvöltött hogy akkor jólvan, nem lesz gyerek....
Komolyan elgondolkodtató hogy itthagyon a faxba.... Sokszor azt érzem egyedül már már könnyebb lenne....
Hát kedves utolsó, igazán nagy tapló a párod, már ne haragudj, hogy ezt mondom... Annyira elszomorító hogy mindenhonnan ezeket hallom, amit ti is leírtok. És akiket ismerek, és "remekül elvannak" ott kB azt látom, amiatt vannak el, mert a nő viszi a vállán a dolgokat. Barátnőm kB 2 hét múlva szül, náluk is nagy a harmónia, de azt én látom, hogy a férj azért nemnszaggatja meg magát semmivel... Volt egy kutya, amivel barátnőm rengeteget foglalkozott... Kellett a férjnek is... Mostmár azzal is bnőm foglalkozik, mert a férjének se türelme, se "ideje"... Sok dologban ilyen. Érdekes módon a férjem ezt látja, rosszalja, de úgy gondolja ő nem ilyen... Még egymás között beszélik milyen sokat "segítenek"... Pl sógornőm férjével... Mi meg sógornőmmel pillázunk, hogy ezek miről beszélnek? Arról ugye nem beszélve, hogy ha intézni kell valamit azt csináljam én. Vegyek még az anyjának is én ajándékot... Emlékszem, régen azt nem tudta hogyan kell egy levelet feladni, vagy csekket kitölteni, azt is én csináltam, de aztán berágtam érte. Érdekes, mostmár tudja ő is...
Én is sokszor azt gondolom, hogy túl szigorú vagyok... Aztán meg úgy vagyok vele, hogy basszus ha egyedül élne akkor mi lenne? Áh....
Sokszor azt érzem, mint te is, kedves előző, hogy ettől még egyedül is könnyebb lenne, mert legalább tudom, hogy magamra számítsak, illetve csak a saját "bajom" kell megoldani...
Haragszom egyébként olyanokra, mint anyum is, akik azzal vígasztalnak, hogy dehát fogadja el, ez a dolgok rendje, ilyenek a férfiak, nekünk nőknek kell helyt állni... Hát mondom, ez teljesen hülye.... Vagy csak ezzel vígasztalja magát. Emlékszem mindent ő csinált körülöttünk, apám azt nem tudta hanyas cipőt hordok, mikor egyszer anyám beteg lett, és őt küldte el az ajándékomért... 4 számmal! kisebb cipőt hozott... Akkor mennyire vette ki vakon a részét?
Ez nagyon nincs így rendben, főleg az, hogy feminista picsogásnak állítják be, holott ez egy igen komoly egyenlőtlenség.
Akkora szemétség ez!
Bocs, az előző én az "utolsó" még a 9-hez szólt.
Kedves 10-es, hát üdv a "kis vidám társaságban" 😂
Sajnos úgy látszik ez tényleg tipikus... :/ Nálatok gyerek előtt is érezhető volt a hozzáállása?
Volt egy régi kérdés, ahol nagyon jól megírta a kérdező, hogy egy nőnek mennyivel könnyebb egyedül. Sajnos nem találom most, de ha meglesz belinkelem.
Egyébként a férfiak 90%-a ilyen. Én egyel találkoztam, aki nem de ő pl tisztaságmániás volt. Ha egy férfival élsz együtt, akkor általában ez van. Igen, jöhetnek a válaszok, hogy az én férjem nem ilyen, de állítom, hogy nagyrészt ez csak önámítás. A legtöbbször olyan az a nagy besegítés, mint amikor egy kamaszgyerek besegít a takarításba. Mondom, nem mindenkire igaz, de azért nagyrészt így van.
Sok a negatív példa, de néha van fény az alagút végén. Az én példám ilyen.
A férjemmel megismerkedésünk előtt mindketten külön, egyedül éltünk, ismertük és csináltuk a háztartási feladatokat. Mikor összeköltöztünk, bennem is beindult a tanult viselkedési forma, nőként gondoskodni a pasiról, a lakásról, naponta főzni, csillogjon a lakás, odatenni magam minden téren. Ő meg is hálálta és valahogy természetesen kialakult a feladatmegosztás. Az ajándék beszerzés, vendégfogadás, stb. ugyanúgy nekem jutott az alap dolgok mellett. Aztán mikor szóba került, hogy babázzunk, akkor először elkezdtem felkészíteni. A gyerekvallalás nem csak rózsaszín babakacaj. Elkezdtem neki sorolni a legkimerítőbb szituációkat, nehéz döntéseket, lemondásokat és anyagi vonzatát, amit a kisgyerekes barátoktól hallottam. Jobb előre a nehéz részébe is belegondolni, hogy felkészüljünk rá lelkileg. Kevesebb kanbuli, drága tápszer, sokadik kisruha és sorolhatnám.
Ő sem értette,miért riogatom ezzel. Próbáltam elmagyarázni,hogy nem csak az én élet fog megváltozni ezzel, hanem neki is kőkemény munka lesz. Problémamentes terhességnél a szülés után, de lehet,hogy már előbb nem fogom rudni úgy kiszolgápni
Előző vagyok, véletlen elküldte. Szóval ha bármi miatt nem tudom már kiszolgálni a háztartást, őt, akkor rá marad a munka. Úgy tűnt, hogy megértette, ezért belevágtunk. Veszélyeztetett terhes voltam félidőtől, felkelni nem tudtam hányinger nélkül, de némi csodálkozás után feldolgozta és segített mindenben. Szülés után váltott műszakban keltünk éjjel, mert megértette, hogy míg az ő munkaideje lejár 8 óra után, én napi 24 órában csinálok valamit és nincs ebédszünet, mikor nem kell ugranom, ha felsír a baba. Nem csak hétvégén volt így, munkanapokon is, amiért nagyon büszke voltam rá. Sokszor próbált helyettesíteni, hogy legyen 20 percem kisimult idegekkel, de ha csak nálam nyugodott meg a baba, dobhattam el mindent megint. Ezért egy idő után már bele se kezdtem. Tartotta a szavát, főzött, mosott, elpakolt, ugrott a babához és segített engem, míg felgyógyultam.
Most várom a másodikat, már előbb jöttek a tünetek, szag undorral megtámogatva, így a töredékét tudom ellátni annak, mint előtte. A kislányunk felügyelete és a főzés is az ő dolga lett azokon a napokon, mikor csak feküdni tudok. Nem mondom, hogy ez volt minden álma vagy hogy könnyű, de tisztában van vele, hogy nem úri kedvemben henyélek és a gyerek sem kikapcsolható. Sokszor ő is gépezne vagy a haverokkal sörözne, de ehelyett helytáll itthon. Az én feladatom kihordani a babát, minden árnyoldalával együtt és az övé, hogy biztosítja a hátteret. Nincs patika tisztaság és rend, de együtt vagyunk, igyekszünk és mindenki kap kicsit abból, amire vágyna. Senki nem rokkan bele és így nem is teher. Van ilyen is.
9 vagyok! Az én szememben amúgy nem kell megvédeni a férfiakat, mert én pont olyan mintát hozok otthonról ahol Apa mindent csinált! De tényleg mindent, főz, mos takarít, szülőire járt, orvoshoz vitt és minden mellett a klasszikus férfi munkákat is megcsinálta. Szóval én aztán tudom hogy vannak kivételek szerencsére.
Így én eleve olyan párt kerestem, aki nyilván nem az apám, de ne is úgy álljon hozzá hogy bármi is kizárólag a nő dolga. És én tényleg azt hittem hogy ő rendben van. Mintha valami hosszú beetetesi időszak lett volna az egész nálunk. Nem tudom hova lett az én férjem személye... Pedig én is felvázoltam neki hogy mi mindenben változik az élet egy babával. És mi ráadásul nyertünk egy koraszülött, extrém hasfajos, igazi többemberes babát.
Igen, sokfélék vagyunk.... Nem mondom én sem, hogy minden férfi egyforma, nyilván vannak valóban kivételek... Az szerintem eleve egy jó alap, ha a kapcsolat előtt élt egyedül is.
És igen, pont azért amit írtatok is, hogy stabil kapcsolatot is megviselt gondolom úgy, hogy nagyon nincs ott az ideje, kérdés, hogy változik-e ez majd, vagy csak felületesen segítőkész, és pl egy gyereknél már simán kibukna ez a dolog.
Pl azt már mondta, hogy ha lenne gyerek nyilván nem ő kelne hozzá, ha én vagyok vele itthon. Ebben az elképzelésében egyébként a baráti társaságunk férfi tagjai teljesen egyet értettek.
Jah,egyszer felvetettem, hogy mi lenne, ha ő maradna itthon a gyerekkel gyesen - mivel én jobban keresek és elég rugalmas az időbeosztás, így sokat lehetnék itthon, de a bérem nem esne ki- azt mondta, hogy szerinte ez nem jó ötlet.... Ilyenkor mindig megsértődött, hogy ha én így állok ehhez, akkor minek egyáltalán gyerek. De arra is ezt mondta, amikor nem vettem fel a nevét amikor megházasodtunk, szóval ez amolyan aduász duma nála....
Sokat számít, hogy a férfi milyen családból származik, mit lát otthon.
Én összeteszem a két kezem a férjemért, mindent megcsinál otthon, kivéve a főzés, de ahhoz annyira van affinitása, hogy inkább hagyja is :) Cserébe szó nélkül otthagyom a mosatlan halommal, rendbeteszi, nincs érte köszönöm, de ügyi vagy, mint egy gyereknek, ő sem ugrál körbe mert van kaja. Takarítani felesben, bár mióta tart a házfelújítás, ami nagyrészt ő keze munkája, így értelemszerűen nem kergetem a wc kefével.
Viszont úgy gondolom ezért egy ember érdemel igazán hálát: anyósom :) Na ő anno olyan családban nőtt fel, ahol az édesanyja, az édesapja elé tett mindent, mert a zasszony dóga. Ő meg úgy gondolta már akkor is, hogy ez egy hülye rendszer. Következésképp a saját családjában már más rendszert alakított ki, máshogy választott párt, a férjemnek pedig pont annyi kötelessége volt otthon gyerekként mint a lánytesójának, és nem volt apelláta, hogy te fiú vagy, te nem mosogatsz stb....
Szóval azért vissza lehet nézni, kit hogy neveltek, mit hozott otthonról. Sajnos sok férfi otthon anyuci pici szemefénye volt, akinek nem dolga a házimunka, bezzeg a lánytesó takarítson (pl nálunk anno gyerekként), ennek meg hozadéka az, hogy anyuci szárnyai alól reppennek a kis feleségük szárnyai alá.
Kérdező legközelebb nézd meg az anyját, menj hozzá a fiához :D :D Vagy hasonló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!