Nők! Van itt olyan, aki nem sikeres karrierről álmodik hanem anyaságról?

Nem tudom, hogy miért csak a nőknek kell választani család és karrier között.

Nem csak te vagy a gyerek szülője, nem csak neked kell áldozatokat hoznod érte, és otthon maradni vele, amikor beteg.

Ráadásul azt sem nagyon értem, hogy hogy gondolatod, hogy az egész életed az anyaságról fog szólni, miközben ez csak pár évet venne el a munkakepes eveidbol, azután meg igyis úgyis menned kéne vissza dolgozni, különben hogy leszel nyugdíjas, vagy hogy lesz pénzetek a gyereket rendes körülmények között felnevelni?

És ja, dolgozni szar, de szükséges az életbenmaradáshoz. (Ne legyenek illúzióid, régen is keményen kellett dolgozni a nőknek, nem az volt, hogy csak békésen hímezgettek, miközben a csemeték játszottak a labuknál)

Ha meg nem tetszett az soook-sok munkatapasztalat, amit a kemény 20 éved alatt osszeszedtel, akkor kezdj valami másba. Miért nem foglalkozol gyerekekkel? Olyan fiatal vagy, hogy bármit kitanulhatsz; lehetsz még gyerekorvos, védőnő, óvónő, bármi.

De ne érts félre, szép dolog az anyaság, de erre nem lehet építeni egy életet. Nem maradharsz otthon addig amíg a gyereked be nem tölti a 18 éves kort.

Én azt gondolom, hogy amíg valaki nem egész ember társ és gyerek nélkül, addig nem érdemes egyikbe se belemenni.

Mert a gyereknek mit tanítasz, hogy kell èlni, boldogulni a világban, ha Te sem tudod?

Továbbá a szakma és a család nem zárja ki egymást. Bár tény hogy a nők legalábbis átmenetileg lemaradnak a szülés miatt

Nem tudom mi a karrierizmus, de szerintem a munka az egyik legjobb és legfontosabb dolog az èletben. Aki nem így éli meg, az bizonyos értelemben félresiklott sorsú, hisz az ideje harmadát, napi 8 órát elpocsékol.

Másrészt több gyerek igényes nevelése egy jól gondozott családi házban bőven kitesz egy állást, viszont nem tesz túl jót a nőknek hosszútávon szerintem ha csak ezzel foglalatoskodnak.

Annyi minden embernek kell, hogy ha támasz nélkül marad, megéljen egyedül. Egy nőnek is, mert ha valami történik a férjével, neki meg nincs semmilyen munkatapasztalata vagy szakmája, akkor borzalmas életük lesz.

És ez a kétpólusú gondolkodás, hogy csak karrieristának vagy pedig főállású anyának lehet lenni, teljesen fals. Nem csak multik vannak, ahol a vérünket kell folyatni. Százféle munkaforma van, ezerféle szakma... a "dolgozás" egyáltalán nem jelenti minden esetben a család elhanyagolását, különösen ott nem, ahol a gyerekek már intézményesedtek. Az sem lesz mimdegy, hogy mi lesz a nővel, ha a gyerekek elköltöztek, rászakad a haszontalanság érzése, dolgozni meg már a kutyának se kell.

Összegezve, a mai világban konkrétan felelőtlenségnek tartom, ha egy nő a családjában élve semmilyen vasat nem tart a tűzbe a munka frontján.

Ha ilyen idegbeteg akarsz lenni,mint ő, akkor nyugodtan indulj el ezen az úton.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teher..

Meg nekem a karrierizmus azt jelenti, hogy vki bármit megtesz az előléptetésért, nem azt, hogy imádja a szakmáját és megtalálta benne így vagy úgy önmagát.

Mért nem leszel óvónéni vagy dajka? Ezekben gyerekekkel foglalkoznál, és nem arról szól, hogy jól tudod-e elgáncsolni a vetélytáraadat, hanem aki jól csinálja, annak hivatás.