Miért erőltetik ennyire a klasszikus családmodellt amikor az láthatóan egyre kevésbé sikeres?

A házasságok jelentős részének válás a vége, a szülők dolgoznak látástól vakulásig miközben a gyereküket elhanyagolják és egymásra sem marad idejük. Sok gyerek panaszkodik arról, hogy otthon mindenre a verés a megoldás és csak ritkán kerül kiadós étel az asztalra. Egyre több gyereket látni az utcán rossz cipőben, vékony szabadidőnadrágban, télen is nagykabát meg sapka nélkül iskolába járni. A szomszéd kislánynak nincs esernyője, pedig a szülei tehetősek, egyszerűen hanyagságból nem vesznek neki. Pár napja is a szakadó esőben gyalogolt haza, tüdőgyulladást fog kapni. A család fenntartásának érdekében felvett devizahitel az utolsó telefontantuszt is elviszi a háztól, sok családnak a hónap végére egy petákja nem marad, a nagyszülők nyugdíjából főzik meg a paprikáskrumplit, grízestésztát. Feltéve ha vannak egyáltalán nagyszülők akikre számítani lehet. Ehhez képest van akinek három autója van, van aki meg egy gördeszkát sem tud venni a gyerekének mert kizsákmányoló gyári munkával Ő tartja el a leggazdagabbakat. A politikusok, akiket megválasztottunk alapvető problémákat nem hajlandóak megoldani, Seuso kincsre meg stadionokra van pénz, egy komplex (és emberséges) hajléktalanellátó intézményt azonban nem képesek létrehozni. A tanárhiányt nem tudják megoldani, a gyermekélelmezés ügyeit a miniszter félresöpri az asztaláról. Régebben az emberek nem családokban, hanem törzsekben éltek. A férfiak együtt vadásztak vagy művelték a földet, a nők együtt gondoskodtak az összes gyerekről, megosztották egymás között a javakat és így senkinek nem kellett szükséget szenvedie. Este a tűz körül mindenkinek jutott elegendő a fokhagymás ürücombból. Nem volt féltékenység mert lehetőség volt a mássalhálásra, ennek következtében az emberek nem őrültek meg attól, hogy két év után már nem olyan izgalmasak egymás számára az ágyban. A férfiak nincs erekciója a nőnek pedig lógnak a mellei, a csalódottságukat meg a gyerekeiken vezetik le veréssel, indokolatlan ordibálással. A törzsekben a gyerekek már kiskoruktól kezdve társas környezetben nőttek fel és így hamarabb megtanulták a szociális viselkedés alapjait, beleértve az emberséges bánásmódtól kezdve a vitakultúráig mindent. A mai oktatási intézmények nem alkalmasak ennek kiváltására mivel egy életidegen, mesterséges és erőszakos állami világnézetett kell a gyerekek fejébe tömniük amivel egyre inkább a tanárok többsége sem ért egyet. Pl. az Amazonas folyó mentén élő törzseknek hosszú házaikban (amelyekben általában 10 családnyi ember élt együtt) hasonló civilizációs betegségekkek aligha kellett szembenézniük. Továbbá az Észak–Amerikai indiánoknál, sőt, még az Eszkimóknál, valamint a nomád népeknél is nagyon hasonló volt a helyzet. Az ősmagyarok is elsősorban törzsekben és nem családokban éltek ahogyan Szibériában és Mongóliában is szinte minden ember.