Szakmára, hivatásra nevelés. Mi a véleményetek?
Azt látom, hogy a mai gyerekek iszonyatosan el vannak kényeztetve. Minden játékból a legdrágábbat kapják, pedig már nem is tudnak mit kezdeni vele. Okoskütyük már iskolás kor előtt.
Semmi sport, a kötelező tesi is nyögvenyelősen.
Nem lenne hasznosabb a jövőjükre nézve ha már gyerekkoruktól olyasmivel lennének lefoglalva, amiből később meg is tudnak élni?
Ráadásul bárminél nagy előny lesz, ha már gyerekkora óta csinálja.
Nem csak a pénzről van szó, a munkának jellemformáló hatása is van. Másképp gondolkozik, aki tudja, hogy mindennek ára van. Talán nem követelőznének ennyit.
Szerintem ez több különböző probléma:
- Tárgyak: nem az ár számít, egy minòségi pl fa játék drágább mint a fröccsöntött műanyag. A mennyiséget érdemes szabályozni és sok olyan játékot venni ami többféle módon használható pl èpítőkocka és nem csak egyféleképpen pl összetett elemes villogó játék.
- Okoskütyük: ez forrongó tèma, sok ajánlás van rá. Van egy kor, ami alatf károsak, utána itt is a mérték a fontos.
- Sport: a versenysport igazából felső tagozatos kortól jó, addig a szabadban töltött sok idő a fontos.
- Irányított tevékenységek: a gyereknek a szabad játék a legfejlesztőbb, az teszi bármilyen hivatásra később legalkalmadabbà. Felesleges kicsiket efy foglalkozásra tanítani. A szülői példa hogy a szülőnek van hivatása és szeret dolgozni menni, motivàlt az igényes munkavègzésben, többet ér.
- Házimunka: erre is vanbak ajánlások, több netes oldalon és nevelési magazinban, mértèkkel és megfelelő feladatokat választva valóban hasznos lehet.
Nem kell elkényeztetni, onnan indul.
Az okoskütyü manapság alap dolog, egyszerűen kell a mindennapokhoz, egyáltalán nem extra dolog. Nyilván nem a legújabb iPhone kell egy 10 évesnek.
A sport gyerekfuggo. Én pl mindig utaltam.
Érdekes elképzelés gyerekkorban mar szakmara, hivatasra nevelni a gyereket, hiszen még egy érettségi előtt álló se mindig tudja, mit akar.
Ne a szülő döntse el, hogy a gyereknek mi legyen a hivatása felnőttként. Figyelje, hogy mihez van tehetsége, ezekre a dolgokra rá is erősíthet, de a döntés akkor is a gyereké lesz.
Gyerekként pedig a játék a dolga, nem az, hogy egy, a felnőtt által hasznosnak ítélt dologgal foglalja el magát. Azzal nincs baj, ha vannak feladatai is egy gyereknek, de a szabadidejét azzal töltse, amit ő csinálni szeret, ne azzal, amit a szülő hasznosnak ítél meg.
Ó, jaj! Addig vannak csak ilyen elképzeléseid, amíg nincs gyereked.
Tiniként pl: mindig azt gondoltam, hogy én aztán majd megadom azt amit a szüleim nem: korán beíratom valamilyen sportra. Táncolni, úszni vagy hasonló. Tanul majd zenélni és a nyelvtanulást is hamar elkezdjük.
"Erre" elsőszülöttem izomtónus problémával született. Még az alap mozgásfejlődés is kihívás volt, a gyógytorna lett a "sportja". Fel se merül semmilyen extra, hisz az is kihívás volt hogy járni megtanuljon.
Zene: nem érdekli olyan szinten. Korai nyelvtanulás? A megkésett mozgásfejlődést megkésett beszédfejlődés követte, szóba se jöhetett második nyelv babaként, amikor az anyanyelv is logopédust igényel.
A "hivatás" ugyanilyen. Nem lehet semmit erőltetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!