Miért van olyan, hogy valaki úgy neveli a gyermekét, hogy ha valami rosszat csinál, akkor néha egy pár hétig nem áll szóba vele? És az mennyire gyakori?

Nem ismerek ilyet. És elsem tudom képzelni h hogy ne álljak szóba valakivel akivel egy héztartásban élek.

Főleg,a saját gyerekemmel 😱

Mert az egója nagyobb a gyereknevelési tudományánál.

Nekem a nagymamám meg a mostohaapám ilyen. De azt nem tudom pontosan hogy milyen gyakori lehet.

Én simán lelépek 5-10 percre a másik szobába, mert tiszta ideg vagyok. Ezt is elutasításnak veszi a gyerekem és rossz neki.

Napokig szerintem az csinálja, aki meg akarja törni a gyereket. Tudod, vannak ilyen szülők, akik szerint a gyereknek le kell törni a szarvát, tudnia kell hol a helye, stb. Mikor már megütni nem lehet, mert visszaütne, akkor csinálják ezt a bántalmazó szülők.

Nekem van barátom, akivel ezt csinálta az anyja. Egyszer panaszkodtam neki, hogy utálom magam, mert időnként elpattan a húr, és iszonyú, amolyan „olasz családos” ordibálásokat csapunk (majd jön az egymásra borulás, és elnézést kérés), ami elég furcsa, mert mielőtt gyerekem lett, igazán nyugodt és laza csaj voltam. Erre azt mondta, higgyem el, hogy ez sokkal jobb, mint a „szeretetmegvonás” amit a szóba nem állás jelent.

Azt hiszem, ez olyasmi, mint a különbség a között, hogy rácsapsz a gyerek kezére, mert a boltban hisztizik, vagy hogy odasziszeged neki, hogy „majd otthon kapsz ezért”, és hazaérve, kvázi „előre megfontolt szándékkal elnáspángolod. Nyilván egyik sem jó, de ha sokáig nem állsz szóba vele, akkor kvázi dédelgeted a sérelmedet, tudatosan vagy vele szemét, nem az indulat vezérel.