Ti vállalnátok gyereket a helyünkben?
23 éves srác vagyok, a barátnőm 22. Még csak fél éve lakunk együtt, de már néha szóba jön a házasság, gyerekek, stb.
Alapvetően úgy vagyunk vele, hogy nem biztos, hogy szeretnénk majd gyereket, hogy lesz-e majd kedvünk hozzá, de vannak olyan tapasztalataink, amelyek miatt nemigazán szeretnénk. Például egyikőnknek sem voltak jó, példamutató szülei, igaz nem is alkoholista vagy felelőtlen szüleink voltak, hanem csupán nem igazán tudták, hogyan kell egy gyereket nevelni. Amikor elköltöztünk a szüleinktől, úgy gondoltuk, hogy a lehető legkevesebbet járunk majd hozzájuk, mert őszintén bevallva, nem igazán élvezzük a szüleink társaságát. Úgy érezzük, hogy ha lenne gyerekünk, nem szeretnénk ha sok időt töltene a nagyszüleivel, hátha velük is rosszul bánnának, mint anno velünk, ebből kifolyólag meg úgy gondoljuk, hogy nekünk csak teher lenne egy gyerek, nem lenne ki vigyázzon rá, stb.
Ti mit tennétek, szerintetek sem lehetne ebben a helyzetben gyereket vállalni?
P
válasza:Nekünk sem éppen azonnal, hanem ez után.
Úgy értettem, hogy kortól függetlenül, a helyzetre való tekintettel.
válasza:Nem teljesen egyértelmű, hogy milyen "helyzetre" gondolsz, amiben kellene/nem kellene gyereket vállalnotok.
A kérdésre válaszolva: a helyetekben EGYELŐRE BIZTOS NEM vállalnék gyereket.
Nem a szüleitek miatt, hanem mert még a te válaszodból sem tűnt úgy, hogy tudod mivel jár egyáltalán a gyerek, vagy hogy mi kell ahhoz, hogy te jobb legyél, mint a szüleid...
Építsétek fel az önálló életeteket, szerezzétek meg az alapdolgokat, az anyagi biztonságot, közben eltelik pár év és ha úgy érzitek nagyon hiányzik egy gyermek, akkor vállaljatok. Segítség nélkül is lehet gyereket vállalni és szépen nevelni, ez nem azon múlik, hogy van-e, hanme hogy ti hogyan álltok hozzá. Minden energiátokat leköt egy gyerek. A nagyszülőkkel nem kell, hogy találkozzanak, főleg, ha ti magatok sem vagytok olyan viszonyba velük, hogy összejárjatok...Nem mondom, hogy ez ideális, de rengeteg ilyen diszfunkcionális család van és vannak benne gyermekek.
válasza: válasza: válasza:"nekünk csak teher lenne egy gyerek, nem lenne ki vigyázzon rá"
Engem ez a mondat azért elgondolkodtatott.
Nem biztos, hogy jó az, ha olyan családba születik a gyerek, ahol a terhet látják benne, nem az örömet.
Természetesen teher is, feladat is, öröm is a gyerek. Csak valahogy rossz az, ha már eleve a terhet látjátok benne.
Egyelőre várjatok, hátha változik a szemléletetek.
válasza: válasza:"lesz-e majd kedvünk hozzá"
Hát remélem nem lesz hozzá "kedvetek", mert ha egyszer a "kedvetek" elmegy tőle, a gyerek a nyakatokon marad...
Tudod a gyerek nem egy hosszúhétvégi kirándulás, amihez vagy van kedvetek, vagy nincs. Az egy életre való elköteleződés és felelősségvállalás. Egy nonstop és kemény munka, lemondás és áldozat, ami rajtatok fog múlni, hogy egyszer "kifizetődik" -e...
válasza: válasza:"nekünk csak teher lenne egy gyerek, nem lenne ki vigyázzon rá, stb."
Vazze! Akkor miért merül fel benned egyáltalán?
Gyrreket nem a nagyszülőknek vállal az ember, hanem magának! Nem nekik, hanem nektek kell "vigyázni rá", nevelni, szeretni. Nem csak összehozni.
23 évesen teljesen értelmetlen ezen morfondírozni. Védekezz! Normálisan! Minimum még úgy 5 évig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!