Más fiatal is retteg, hogy nem tud családot alapítani?
Fiatal alatt értem azokat, akik a “gyermekvállalás életkorban” vannak (25-35 évesek )
Legyen az anyagi gondok, nincs párja, a párja nem akar gyereket, családban előfordult meddőség ilyesmi okokra gondolok, ami megnehezíteni a kisgyermek bevállalását.
Nekünk nincs elég pénzünk a gyermekhez, de őszintén félek is az álmatlan éjszakáktól.. amikor keveset alszom szinte nem vagyok önmagam... lehet nagyon rástresszelek erre az egészre... jön az ünnepi időszak rokonok ‘mikor lesz gyerek’ kérdésétől is írtózom.. most kezdjem el magyarázni a bajaimat meg kétségbeesésemet... az idő meg csak fogy amíg tépelődöm,hogy mi legyen ...
Vannak még mások is ilyen helyzetben? Ti mit csináltok, hogyan lelkesítitek magatokat ha jönnek ezek a rossz gondolatok a bizonytalan jövővel kapcsolatban?
Én attól tartok hogy 35 éves korom ellenére még én is gyerek vagyok
Házam anyagiak megvannak ez nem gond
Rástresszeltem, rettegtem, görcsöltem - aztán elengedtem.
Mindig fiatalon akartam anya lenni, 25 alatt. Akkor még párom sem volt, illetve akkoriban ismerkedtem meg a párommal. Aztán gondolatban kitoltam az éveket, hogy hogy látnám reálisnak. A többedik eltolás után az utolsó az volt, hogy 30 alatt szeretném az elsőt.
Nos, pár hónap és 30 leszek, anyagilag nem tudnánk vállalni egy gyereket, nem is lenne hova, kicsi az albérlet, sajàt lakásra esély sincs. Nem is lesz belátható időn belül, ha nem történik csoda, még az ötéves tervben sincs.
Persze ez folyamatosan látszott, nem hirtelen rádöbbenés.
Anyám folyamatosan nyaggat a mikor lesz már gyerek témával, általában ilyenkor nagyon csúnyán összeveszünk, mert az a legfőbb érve, hogy ő is albérletben lett terhes és semmilyük se volt és ha a körülményekre vàr én meg se születtem volna.
...látszik, nem is tudott soha támogatni, csak a csóróságot ismerem. Mindegy is.
A lényeg, hogy a sokadik magam elé kitűzött határidő is elmúlni látszik, fiatal anyuka màr rég nem leszek, a stresszelést is elengedtem már. Nem lesz családom. Így alakult. Ha mégis, akkor lesz ahogy/amikor lesz, de kicsi rá az esély.
Nem értem miért kell erre ennyire rástresszelni. Sőt amíg ilyen "kérdezgetik a rokonok hogy mikor lesz gyerek", másoknak való megfelelés miatt akarsz gyereket addig kifejezetten tilos gyereket vállalni.
Sosem rettegtem semmi ilyentől. Az életnek nem csak egy jó forgatókönyve van. Aki nem tudja bármilyen helyzetből kihozni a maximumot és nem tud más dolgokkal értelmet adni az életének az nem fog tudni a gyerekvállalással sem. Engem nem érdekelt, hogy lesz-e. Azt tudtam, hogy ha nem lesz akkor is szuper életem lesz és úgy is megoldom, hogy jó legyen. Eszembe nem jutott volna azért gyereket vállalni, mert jajj ezt így szokás meg ez az élet rendje. Ez nagyon nagyon rossz hozzáállás.
Én attól féltem a legjobban, hogy nem fog összejönni, illetve, hogy nehogy baj legyen.
Szinte elsőre összejött, de olyan gyorsan el is hagyott minket.
Másodiknak is hamar sikerült, így a félelmem felesleges volt. 🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!