Azok akik nem tervezték a babát, hogy élték túl az anyaságot?

Minek szülted meg, ha nem akartad? A férjed kényszerített? Akkor maradjon ő otthon a gyerekkel. Bocs de elképzelni sem tudok olyan szituációt, hogy megtartsak egy nemkívánt gyereket. A gondolattól is az undor kerülget.

Még mindig örökbeadhatod. Vagy lépj le. Rengeteg férfi csinálja, csak hát nekik ugye szabad, egy nőnek már nem annyira. De attól még megteheted.

Nem tervezett gyerekem van, szerettem terhesség alatt is, csak nem akartam nevelni.

Aztán megszületett és történt valami rossz, és akkor teljesen úgy éreztem, hogy belehalok, ha baja lesz. Ez sokat segített, de ettől még nem volt öröm sírást hallgatni, a tehetetlenséget érezni, mikor semmi nem hatott, én is öklendeztem sokszor kakitól, senki sem szagol bele szívesen, senki sem pattan fel éjjel háromkor mosollyal az arcán a sírásra.

A tévképzeteket kell elengedni, mindenki tudja, hogy a gyereknevelés egy része szívás(főleg az elején). Pont az a része, amiket te is nehéznek élsz meg, mindeni másnak is nehéz és bosszantó vagy undi. Mindenkit más akaszt ki jobban, engem a folytonos készenlét bosszantott, az én apám sosem pelenkázott engem, mert amikor a kaki közelébe ment, hányt, anyám sosem játszott velem, mert a rendetlenség meg a ránkfigyelés az idegeire ment.

Nem kell felhagynod a régi életeddel, ez is a te életed, az igényeid nem szűntek meg az anyasággal és ez rendben van, lehetnek igényeid és meg is valósíthatod őket! Azokat, akik egy általuk elvárt anyává akarnak tenni, építsd le! Nem kell pürésítened a kertben általad nevelt biozöldségeket, felvehetsz dadust, takarítónőt, olyat aki díszít, bízhatod másra a kicsit néha, és beszélhetsz az érzéseidről, mert minden érzés normális és jogos, csak keress rá hallgatóságot. Férjet úgy tűnik rosszul választottál, hallgatóságnak keress pszichológust vagy barátnőt. Ha a saját életed rendben lesz, könnyebb lesz örömet lelni a babázásban. Hagyj időt lábat borotválni magadnak, keress valakit, aki segít a kicsi körül, amíg te ruhátpróbálsz a boltokban.

Nyugodtan! Legyél olyan anya, aki azt tanítja a gyerekének, hogy ő is fontos!

Nem szívesen mondom ezt, de pszichiátert keress fel, ne pszichológust. Komolyan. Ő többet tud segíteni. Nem szégyen kezeltetni a depressziód, bár még sajnos nem ismerted fel hogy az vagy.

Gyakorlati tanácsot szerettél volna, tehát: pl. Escitalopram reggel 10 mg, kb 3 hét után hat. Pszichiáter tudja felírni. Fontos: akkor sem szabad abbahagyni ha már jobban vagy! Csak fokozatosan és orvosi kontrollal! Nem írtad szoptatsz-e. Ha igen, akkor nem tudom mit lehet szedni, ezért mindenképp menj orvoshoz.