Mitől függ az, hogy jó anya e valaki? Mi tesz valakit jó anyává?

Én szoptattam 17 hónapig, hordoztam a popóját amíg kérte, de mégis van, hogy szakad a cérna és ordítok vele. Na ez ami nálam saját magamon kiveri a biztosítékot. Most ezt tornászom ki az életemből, próbálok rájönni, mire vagyok ennyire kiakadva, hogy kiabálni kelljen érte.

Ezzel nem tartom magam rossz anyának, nem verem a gyereket, de mégis bánt, hogy sokszor nagyon kis idő és a türelmem eszállt.

Írtad, hogy lepasszolja a gyereket. Egy egészséges szint belefér. Nekem is jól esne heti egyszet 2-3 óra. De nincs segítségem, babaszittert meg azért nem akarok, hogy én kikapcsolódjak. Ezt vállaltuk, mi nem akarjuk eléggé megoldani a pihenőt, ezek szerint.

Szóval aki szoptat/helyesen hordoz/stb az még lehet a gyerekével egy sárkány, amitől rossz anyává válhat. Nem ítélkezni kell, egyébként. Foglalkozzon mindenki inkább a saját gyereke jólétével és a saját hibái kijavításával.

Hogy 20-30-40 évvel később rád nyitja-e az ajtót vagy sem. Minden más másodlagos. Nem a pozitív tesztek, a szoptatott hónapok vagy fáradtságtól előjövő idegrohamok számától fog függeni bármi.

Mi néha kiválóan, néha tökéletlen eszközökkel voltunk nevelve , mégis jó a kapcsolatunk a szüleinkkel és teljesen normális életünk van. Számomra ez jelenti azt, hogy valaki jó anya (vagy apa).

Szerintem sokan csak 40 felé, vagy soha nem ismerik fel, hogy a szüleik bántalmazó szülők voltak, általában ők azok, akik szintén rossz szülővé válnak.

Szerintem attól lesz valaki elég jó szülő, hogy próbálkozik azzá válni. És nem csak magától várja a csodát, mert úgy nem lehet 5ös a dolgozat, hanem utánanéz, aktuális szakirodalmat olvas, másoktól érdeklődik, jobban megismeri a saját gyerekét minden helyzetben, ezerrel figyel rá és így próbál jobbá válni, minél több módszerrel, minél több információ birtokában a gyerekére szabva azokat.

Jó mérce közben(nem csak utólag), hogy a gyerekünk mennyire keres minket, fél e/tart e tőlünk, bízik e bennünk, nyugodt e mellettünk, mosolyog e sokat, ha velünk van.

Amíg kicsi bábozzatok, legyél a rosszcsont gyerek, ő meg az anyuka, észre fogod venni, hogy milyennek lát téged, ne kérdőjelezd meg, hogy te tényleg ilyen vagy e szerinte(ha mondjuk azt mondja az anyukababa, hogyha kiabálsz rácsapok a kezedre, akkor ne kezd el faggatni, hogy te nem is szoktál annyit rácsapni..)

12. Ez igaz lehet, de akkor nem teljesíti a kötődő nevelés kritériumait. Annak a másik neve ugyanis "válaszkész" nevelés, vagyis alapja a reagálás a gyerek jelzéseire.

Egy elméleti szituban, ha a gyerekedet az ő akarata ellenére hordozod, pedig ő le akar menni a földre, de Te nem engeded (most nem arra gondolok, hogy a bolt közepén ki akar mászni a 6 hónapos, azt a babakocsiból éppúgy nem hagyod), akkor azt nem lehet válaszkész nevelésnek hívni.

Amúgy az ideális íve ennek az, hogy kezdetben (a negyedik trimeszter idején) maximálisan biztosítod a gyerek testközelség iránti igényét, utána meg az ő ütemét követed az önállósodásban.

Egyetértek abban, hogy lehet abuzálnk is a dolgot, de az ilyen anyák mindenképp patológiás kötődést alakítanának ki, akár hordoznak, akár nem (mondjuk pont a hordozás olyan, hogy egy nagyobb gyerek úgyse hagyja ha nem akarja).

Annyian odavannak a rádnyitja e az ajtót szövegért... ti nem ismertek megfelelésmániás felnőtteket, akiknek annyi önbizalmuk nincs, hogy leépítsék a szülői elvárásokat? Akik titkolják, hogy melegek, hogy a párjuknak van gyereke, hogy nem fejezték be az egyetemet, hogy kidobják az összes ételt, amit rájukerőszakolnak, hogy oda költöznek, olyan munkát vállalnak, ahogy a szüleik megmondják? Akik nem képesek a szüleik ellen kiállni, és megmondani, hogy én jól érzem magam ezzel a feizurával, engem nem zavar az a 10 kiló, amit felszedtem, szakadj már le az életemről anyuka, mert egyedül is képes vagyok döntést hozni az életemről? Akik nem mernek nemet mondani a kölcsönkérésre, arra hogy hozzájukköltözzön e a rokon, hogy hogyan neveljék a gyerekeiket??

A legtöbb szülőt akit látogat a felnőtt gyerekük, azt nem a fene nagy szeretet miatt teszik, hanem félelemből és kötelességtudatból, mert a világ, az anyjuk, a családjuk, a gyerekük ezt várja tőlük, amúgy ki nem állhatják a másikat titkolóznak és azt kívánják bár ne mondaná el a másik a gondolatait..Én olyan anya akarok lenni, akihez valóban szívesen jön a felnőtt gyerek, és ezt nem onnan fogom tudni, hogy kötelességből meglátogat évente párszor(ünnepeken), hanem hogy bevon az életébe, nevet vagy mer sírni a társaságomban és öröm látszik az arcán, mert vagyok.